Nem pusztán arról van szó, hogy visszatértünk a pusztulást hirdető egypárti politikához.
„Joseph Robinette Biden elnöksége eddig az egyik katasztrófából a másikba vitte Amerikát. Nehéz lenne másként fogalmazni, és a baloldal ugyanúgy tisztában van ezzel, mint a jobboldal.
Afganisztán úgy is értelmezhető, mint a legfrissebb példa arra, hogyan veszi kézbe Biden és csapata (ami azt illeti, leginkább a csapata) Trump valamilyen ötletét, hogy aztán jól elfuserálja azt. De ugyanez érvényes a koronavírus-stratégiájára, a határpolitikájára, sőt, még az »infrastrukturális« törvényjavaslatára is.
Nem pusztán arról van szó, hogy visszatértünk a pusztulást hirdető egypárti politikához. Ez idáig a Biden-kormányzat a hazai totalitárius baloldal, valamint a külföldi relativista baloldal legrosszabb ösztöneire apellált. Mégis, mi ebben a meglepő? Emlékezzünk csak, mire figyelmeztetett még maga Barack Obama is a 2020-as választások előtt:
»NE BECSÜLJÜK ALÁ JOE-NAK AZT A KÉPESSÉGÉT, HOGY ELCSESSZE A DOLGOKAT«
– idézték szavait tavaly augusztusban. Így folytatta: »És tudják, kiből hiányzik valami? Joe Bidenből.«
Ennél lesújtóbbat bajosan mondhatott volna Obama arról az emberről, aki nyolc éven át volt az alelnöke. Nem tévedett. Joe-ból hiányzott, és ma is hiányzik valami. De hát ezt a borzadálykormányzatot valójában nem is Joe Biden irányítja. Nem hiszem azonban, hogy ez mentség lenne Bidennek.
Ha Trump alatt zajlott volna le a mostani gyalázatos afganisztáni kivonulás, a demokraták a Képviselőházban még azon a napon – amikor a tálibok behatoltak a kabuli elnöki palotába – még a munkaidő letelte előtt megszövegezték volna az elnök elmozdítását célzó impeachmentet.
Vagyis ma, amikor e sorokat írom (a cikk augusztus 15-én született – a szerk.) Különösen visszatetsző látvány ez innen, New Yorkból, ugyanis külföldre szakadt afgánok itt menetelnek, nem Kabulban, s követelik, hogy valaki tegyen már valamit. De hisz pont ez a baj. Hogy valaki tett valamit.”
Nyitókép: MTI/EPA/Michael Reynolds