Beszélnünk kell a pártegyesítésről! Megint...

„Nagyon úgy fest, idén ősszel végre megtarthatja alakuló kongresszusát a Szövetség. Mérget persze nem vennénk rá, találhatnak még összevesznivalót az együttműködés kerékkötői, de mint tudjuk, úgy még sose volt, hogy sehogyse legyen. Egyelőre minden jel szerint létrejön szövetség. Kis- és nagybetűvel egyaránt. A gyűjtőpárt megalakulása persze nem fogja egyetlen szempillantás alatt megoldani minden problémánkat. Ebbe a mieinknél nagyobb formátumú politikusoknak is beletörne a bicskája. Lássuk be, politikai megosztottságunk nem okozója, csupán egyik tünete a felvidéki magyar közösség számtalan nyavalyájának. Mégis, botorság lenne elvitatni, hogy az egységes magyar politizálás a gyógyulás felé vezető lépések egyik legfontosabbja.

Igen, még úgy is, hogy a vegyespárt által „fémjelzett” évtized csak tetézte a bajokat.

Mit adtak nekünk a politikusok?

Egységes magyar párt nélkül nincs parlamenti képviselet – hangzik a pártegyesítés kapcsán leggyakrabban ismételgetett toposz, amire azonnal érkezik is az adekvát válasz: minek az nekünk, az elmúlt harminc évben sem sokra mentünk vele. A mai állapotokat látva valóban nem beszélhetünk sikertörténetről. Sőt!

Részeredményeink persze vannak. Sikerült kiharcolni egy magyar egyetemet, a mečiari miazmák bűzök után végre friss szelek fújtak, de nem lett magyar egyházmegyénk, sem Komáromi kerületünk és önrendelkezésünk sem került napirendre egyszer sem.

A 2021-es népszámlálási eredmények nélkül is teljesen nyilvánvaló közösségünk siralmas állapota. Szokás ilyenkor a szlovák sovinizmusra vagy a magyar érdekképviselet hibáira mutogatni, teljes joggal, de félrevezeti magát az, aki pusztán külső, rajta kívül álló okokban próbálja megtalálni az összefüggést. Kétségtelen, akad elég folt a magyar pártok lelkiismeretén, a Most-Hídé például leginkább egy dalmatára emlékeztet, de, ahogy a politikus, úgy a választó egyéni felelősségét sem szabad elvitatni. A mindennapi kis alkukat! A messziről jött idegeneknek eladott szülői házat, a komáromi vasútállomáson köszönt Dobrý deňt, a szlovák óvodába adott kisgyermeket, a vasárnapi ebédnél elmondott Dobrú chuťot az egyetlen szlovák vendég miatt.

Parlamenti képviseletre épp azért van szükség, hogy, ha csak egy kicsivel is, de könnyebb legyen. Kevesebb alku és a mindennapi csatavesztés.

Magyar parlamenti érdekképviselet nélkül nincs hosszú távú megmaradás. Aki mást mond, az vagy jóhiszeműen téved, vagy tudatosan hazudik. Elfogadom, az elmúlt harminc év eseményei nem támasztják alá ezt az állítást. Csakhogy vegyük észre, a helyzet megváltozott. A szlovák politikum minden eddiginél megosztottabb, lassan jobban gyűlölik egymást, mint minket, ráadásul folyamatban van a megtisztulás (hogy nagytakarítás lesz-e vagy nyállal és papírzsebkendővel végzett gyorssuvick, az most mindegy).”