Azt kapjuk, amit látni szeretnénk

„Mielőtt rátérnék a rövid ismeretterjesztésre tisztelettel felhívnám mindenki figyelmét, hogy attól, hogy valami teljes mértékben más, mint a nyugati törvényi rendszereink, még nem lesz alsóbbrendű. 

Bizonyos társadalmi csoportok törvénykezése, szokásai pusztán másmilyenek lehetnek, mint a mieink. Alsóbbrendűek semmiképpen. Ha ugyanis barbárnak és alsóbbrendűnek tartjuk a tőlünk különbözőt, ezzel gyakorlatilag felhatalmazzuk magunkat arra, hogy pöffeszkedő felsőbbrendűségünk tudatában majd »elvigyük a civilizációt« a »jólétet« meg az »igazságosságot«, olyan helyekre, ahol szerintünk nincsen. Ennek szellemében mészároltuk le Amerika őslakosságát, szálltuk meg Indiát, Afrikát, a Közel-Keletet. A nyilvánvaló gazdasági kizsákmányolást sosem hangoztattuk, ezt azonban igen. 

Ékes példája Afganisztán annak, hogy milyen remekül működik a mi értékrendünk exportálása. Az ország kevesebb, mint egy hét alatt »elesett«, a tálibok kezei közé került. Mi nézzük a híreket, a városok nyugatizált lakosainak a vergődését, és nem értjük, hogy ez, hogy az Istenben volt lehetséges. Úgy drága barátaim, hogy azt kapjuk, amit látni szeretnénk. Ami kiszolgálja a felsőbbrendűségi tudatunkat. 

A valóság az, hogy azok, akik most kétségbeesett üzenetekben kérlelik elárulóikat (minket), a kabuli reptéren egymást taposó emberek, a nők elnyomásán és a kötelező teljes eltakarás miatt kiakadó tinédzserek csak egy kisebbség az országban. A többségnek semmi baja nincs a tálibokkal. Nincs baja a visszavezetett Saría törvénykezéssel sem. Ha lenne, ebben a pillanatban is utcáról-utcára harcolnának a tálibok ellen. Semmilyen meglepetés nem ért senkit. Mindenki tudta, mi jön vissza a tálibokkal.”