„Kevés figyelmet kapott a magyar és szlovák miniszterelnök pár nappal ezelőtti közös sajtótájékoztatója, pedig ami ott elhangzott, az kontrasztosan mutatja, miért olyan reménytelenül múltszázadi politikus Orbán Viktor és pont ezért miért alkalmatlan arra, hogy bármitől is „megvédjen” itt bárkit is. Amikor az uniós kibocsátácsökkentési tervekről és a karbonadóról kérdezték, azt mondta: »Ha újraindultak a gazdaságaink, ha megint van eredmény, ha a munkanélküliség lejjebb megy, akkor persze mindenről lehet beszélni. Szerintem itt most a sorrend fontos. Először újraindítás, és utána jöhetnek mindenfajta adómegfontolások.« Érdemes ezzel összehasonlítani szlovák kollégája szavait. Heger elismerve a kibocsátáscsökkentés szükségességét, azt mondta, a helyreállítási alapból egyrészt a szlovák nehézipar kibocsátáscsökkentéséhez járulnak hozzá, másrészt támogatást nyújtanak (!) az energiaszegénységben élő (!!) családoknak a házak, lakóépületek energetikai felújításához.
A két álláspont nem is lehetne távolabb egymástól. Úgy a 90-es évek Kelet-Európájában volt szokás azzal érvelni, hogy előbb legyünk gazdagok, utána majd költünk környezetvédelemre — pontosan látjuk, mennyire jött be. Éppen ezzel a »sorrendiségi« gondolkodással sodródott bele a komplett bolygó a klímaválságba, mindig ezt kaptam meg én is, hogy persze szép álmok ezek, de előbb a gazdaság, minden csak utána jön, a természet meg a lábjegyzet. Ezzel a végtelenül szűklátókörű felfogással jutottunk oda, ahol vagyunk, és a java csak most kezdődik! Itt most már GYÖKERESEN más megközelítésre van szükség, ha túl akarunk élni: nem hátrasorolni kell a klímavédelmet, hanem azzal összhangban alakítani át a gazdaságainkat. Ha megint ugyanazokat a hibákat követjük el, akkor egész egyszerűen nem marad élhető számunkra a bolygó — aminek az ijesztő jeleit már sok helyen tapasztaljuk! Az a politikus, aki ezt nem érti, az nemcsak hogy nem érti az emberiség előtt álló legnagyobb kihívást, de nem képvisel az égvilágon senkit.