A gyerekek szexualizálása elmebaj

„Tudományos és kulturális értelemben is elmentünk a falig a szexualitás átpolitizálása terén. Az elmúlt tíz évben az identitáspolitika egyik meghatározó területe lett az úgynevezett szexuális orientáció. Csakhogy ez a kifejezés megtévesztő. Ahogy természetesen maga az egész genderideológia hamis előfeltevéseken, önmagában is téves következtetéseken és megideologizált pszichiátriai tüneteken alapul. Csak a normális, heteroszexuá­lis szexualitás az, amely örömszerző képességével együtt szolgálja az utódok létrehozását. Minden más szexuális cselekvés „parajelenség”, amely fontos, nagyon fontos lehet az egyén életében, de lényegtelen a közösség és a társadalom számára. A szexuális anomáliák és perverziók nem tartoznak a közügyek közé, mert alapesetben nincs szerepük a társadalom fenntartásában, a biológiai reprodukcióban, csak az egyén személyes életében, boldogságában.

A szexualitásunk ugyanis egyedi. Általánosnak csak abban az értelemben tekinthető, hogy a szaporodási ösztön/vágy jelenléte nélkül még ebben a generációban kipusztulnánk. De egyedi a genetikai kombinációk végtelen variabilitása okán, illetve azért, mert mindannyian az egyedfejlődés egyedi útját járjuk be és a körülmények, a genetikai parancsaink szorításában építjük fel a személyiségünket és azon belül a szexualitásunkat. Minden kultúra egyedi feltételrendszert teremtett ehhez, de olyan feltételrendszert, amely nem mehetett szembe a természet alapvető törvényeivel. A kultúránk olyan eszköz, amely eddig sikeresnek bizonyult a túlélésünk támogatásában, ezért létezik. A kereszténység utolsó kétszáz éve elképesztő intellektuális és civilizációs fejlődést tett lehetővé a bolygón. Ha nem tűnt volna fel, mindegyik más kultúra, mindegyik másik földrész, mindegyik rassz az európai kultúrkör gondolkodásmódjából kinövő természettudományt használja.

És most ezt a példátlanul sikeres kultúrát le akarják velünk cseréltetni egy ideológiára. A történelemben eddig mindig arra irányultak a birodalmi törekvések, hogy az alávetettekkel kultúrát és/vagy nyelvet és vallást cseréltessenek. Most fordul elő először ennyire tisztán, sokkal brutálisabban, mint ahogy a nácik és a kommunisták csinálták, hogy a kultúránkat erőszakkal le akarják cserélni egy ideológiára. Mindent el akarnak felejtetni velünk, amit genetikailag és kulturálisan tudunk, és azt akarják, hogy egy idegen, kultúramentes ideológia parancsoló világleírásában létezzünk. A poszthumán liberalizmus ugyanis kultúrán és valóságon kívüli jelenség, teljesen el akarja szakítani az embert a természettől, a múltjától, az összes többi embertől, a kultúrájától. Poszthumán, mert tagad mindent, amit eddig az európai kultúráink megtanultak és azért is az, mert valójában az ember, az emberi elpusztítására tör.

Mi más lenne az emberi szexualitás újradefiniálása, a biológiai alapoktól, racionalitástól való elszakítása, mint az embernek mint heteroszexuális úton reprodukálódó élőlénynek a teljes felszámolása?

Az elmúlt pár évben hatalmas intellektuá­lis munkát végzett el a nem liberális értelmiség, jelentős részben a politikai jobboldalon, de baloldali, antikapitalista irányzatok is születtek, amelyek felismerték, hogy a liberalizmus „emberijogizmusa” a legszorosabban véve is embertelen, emberellenes. Erről már tulajdonképpen megegyeztünk, úgy beszélünk a liberalizmusról, hogy az egy olyan ideológiai projektté vált, amely minden eddig létező emberi konszenzus lerombolására tör. Viszont még mindig túl megengedők vagyunk a követőivel, propagátoraival, fizetett ügynökeivel szemben, és nem különítjük el őket a liberalizmus áldozataitól. A liberalizmusnak ugyanis most már sokkal több áldozata van, mint haszonélvezője, és ezek az áldozatok még nem tudják, hogy mibe is rángatta bele őket a társadalom lényegtelen kisebbségét alkotó, zömmel elmebetegekből álló csoportja.”