Óvjon meg minket a sajtószabadság istene

„Úgynevezett, mert nem azok valójában, hanem szolgalelkű agitproposok. 

Mint tudjuk, Orbán zsebdiktátornak papírja van arról, hogy ő a sajtószabadság esküdt ellensége. Ez még akkor is így van, ha foltokban valami maradt még a sajtószabadságból és akkor is, ha egy újságosnál nagy nehezen össze tud kapirgálni hat lapot, amely között valóban akad még olyan, amelyik tőle független, és ez nem ugyanaz, mint, hogy ellenséges – ahogy zsebdiktátor úr fogalmazni méltóztatott. Ráadásul, nem is 12, amennyit ígért Londonban, amikor megkérdezték tőle, hol a sajtószabadság. És most csak halkan említsük meg, hogy miként illantak el a Klubrádió frekvenciái, miközben a kormány akaratából és propagandaszándékából működő izék egyre másra nyerik el őket. Általában persze ingyen, hogy több pénz maradjon Mészáros Lőrincre. 

A rendszerváltás előtt, 1988-ban az újságírás a 8. legmegbecsültebb foglalkozásnak számított Magyarországon, ám ez 2016-ra a 75. helyre zuhant, és minden valószínűség szerint – s nem is ok nélkül – mostanra mélyebbre jutott. Amíg 1988-ban elképzelhető volt, hogy az újságíróknak fontos a szerepük a hatalmi viszonyok megfelelő alakításában, a hatalom ellenőrzésében, az igazság közzétételében, addig mára a kormánypárti médiában foglalkoztatottak serege – látszólag kivétel nélkül – kiszolgálja a legdurvább kormánypárti megrendeléseket is az előre eltervezett médiakampányokban, lejáratásokban, karaktergyilkosságokban. Ők is ott lehetnek Orbán mellett a listán.”