Kitört a botrány: a katolikus egyház kabaláját tervező művész korábban vibrátorokat és LMBTQ-képeket készített
Az egyháznak tervezett kabala jóval ártatlanabb azért, de a művész múltja így is felkorbácsolta a kedélyeket.
A homoszexuálisok pozitív bemutatásának a kulcseleme az, hogy ártatlan áldozatokként kell őket bemutatni.
„Magyarország csatatér lett. Azért lett csatatér, mivel nem hódolt be önként és dalolva az LMBTQ-aktivistáknak. Ahogyan Mohácsnál sem lett volna semmiféle vérontás, ha a klerikális-feudális reakció avítt nézeteinek engedve nem száll szembe a törökökkel a nyikhaj Lajos királyunk. És Dobó vagy Zrínyi is sok életet megkímélhetett volna, ha átadják időben a váraik kulcsait. Nem ismerték fel a kikerülhetetlent, a szükségszerűt. Ahogyan a törököket sem a szél fújta erre, úgy az LMBTQ nyomulás is tervezett. Érdemes belepillantani Marshall Kirk és Hunter Madsen After the Ball című (1989) könyvébe. A könyvnek két érdekes mozzanata van. Egyrészt arra ad pr vagy marketing programot, hogyan kell a homoszexuálisoknak meghódítaniuk Amerikát a 90-es években. Egyértelmű és pontos, konkrét tanácsokat adnak, hogyan kell a nyilvánosságban jó arcokként megjeleníteni a homoszexuálisokat és gonosz emberekként azokat, akik valami csúnyát mondanak rájuk. És mivel senki sem akar egy erkölcsileg elítélt csoportba tartozni, a siker csak idő és kitartás kérdése.
Nem csupán jogi egyenlőséget akarnak, hanem a pozitív homoszexuális kép elterjesztése és a pozitív diszkrimináció is cél. Annak elérése, hogy a homofóbia a rasszizmus és az antiszemitizmus mellé bekerüljön a főbűnök közé. Hogy ne tévedjen a lelkes aktivista, pontos leírásokat is kap a szerzőktől, hogy milyen képek bemutatásával kell megutáltatni a homoszexuális projekttel szembenállókat:
• egy Ku-Klux-Klan tag, aki a homoszexuálisokat kiherélni vagy kiirtani akarja;
• egy istenhátamögötti, ostoba prédikátor, aki egyszerre tűnik nevetségesnek és elmebajosnak;
• egy veszélyes punk, bűnöző, aki sértegeti a »köcsögöket«;
• egy náci koncentrációs tábor, ahol homoszexuálisokat kínoznak és gyilkolnak.
A homoszexuálisok pozitív bemutatásának a kulcseleme az, hogy ártatlan áldozatokként – ami a romlott társadalom, politikai rendszer ismérve a keresztény hagyományban – kell őket bemutatni. Valamikor az áldozati olimpia kialakulásakor, rögtön az elején a homoszexuálisok beneveztek a versenyre, mivel sértő pillantások, megjegyzések, távolságtartás és mindenféle hátrányok érik őket. Nagyjából, mint egy carnivorát a vegán étteremben vagy egy keresztény konzervatívot az ELTÉ-n.”