„Lassan mindenki aki teheti, mert elég fiatal, mert nem akar elvtelenül ehhez a hatalomhoz dörgölödzni, mert nem bírja tovább a folyamatos nacionalista uszítást, mert utálja, hogy egy minden értékelhető teljesítmény nélkül csak a politikábòl meggazdagodott réteg felzabálja az országot, mert nem akar folyamatos hazugságban élni, mert elvisehetetlennek tartja az anyanyelve médiájábòl rá zùdulò szennyet, mert azt szeretné ha a gyerekei normális országban nőnének fel, mert egész egyszerűen elege lett ebből az egészből és elvesztette a reményt egy jobb jövőben, stb. elmegy innen!
Maradnak a nyugdíjasok, az alul lévő kiszolgáltatottak, akiknek nincs konvertibilis tudásuk, akik abban a hitben élnek, hogy őket ez az egész nem érinti. Aztán a rendszer gátlástalan haszonélvezői, a félrevezetett, a rezsim hazugságait kritika nélkül elfogadò elvakult hívek, na meg a rendszer államapparátusa, akik az egészet fenntartják, mozgatják.
Végül azok, akik reménykednek, hisznek abban, hogy egyszer minden jòra fordul, sőt még tesznek is ennek érdekében.
Kinek lesz igaza??”