Isten éltessen, Grandpierre Attila!

És ? Amit Ipacs mondott , igaz . Ha lenne zenekara , akkor ez mennyiben befolyásolná a véleményedet ? Nem excentrikusságról van szó . hanem emberi jellemtelenségről . Amit Ipacs kifejtett . Ha valaki ismeri a Grandpierre - t . akkor az Ő . Meg Czakó . Grandpierre írásai meg egyszerüen érthetetlen szarok . A Kapu folyóiratban megjelent cikkeitöl kezdve az összes könyvéig bezárólag . Egy grafomán pszichopata hagymázas gondolatai . Ha te érted , légyszives , citálj csak három mondatot bármelyikböl . Igérem , bocsánatot kérek ...

Ipacs László : Ekkoriban még barátok voltak Grandpierre-rel, vagy csupán munkatársak? A legjobb barátok, legalább 1976-tól a negyedik, „Óriás tér” című lemezünk 1994. évi megjelenéséig. Tehát 18 évig töretlenül. Sőt, még 1978-ban, Czakót is bevonva, hármasban vérszerződést kötöttünk. Erre azt képes leírni ez a mára teljesen gátlástalanná vált véglény a VHK-könyvben, hogy csak két-három évig voltunk barátok. Miért tenne ilyet? Mert pszichopata. Ennek minden szövődményével: nárcizmus, hipochondria, üldözési mánia. Mert szerinte ő akkora fazon, hogy mindenki más senki hozzá képest. Egyszer azt mondta nekem, egészen fiatalon: utálja az embereket, mert „olyanok, mint undorító rózsaszín tömlők”. Példaképe pedig Nero és Caligula volt. Mert azok bármilyen aljasságot megtehettek, következmények nélkül. Az ötödik, „Az Éden visszahódítása” című lemezünk megjelenése előtt be is jelentette, hogy átveszi a zenekar vezetését. Addig csapatként működtünk. Nem volt zenekarvezető, mindenkinek megvolt a feladata. Addig a barátság is töretlen volt. Ha utólag belegondolok, azért voltak már nyugtalanító jelek, mint például Czakó második lemez utáni kiszekírozása, az imprókhoz ragaszkodó hozzáállása miatt. Aztán a sok gitárosváltás után végre megtalált Kisfidó - aki a harmadik és negyedik lemezünkkel jelentős mértékben hozzájárult a VHK befutásához - zenekar háta mögötti kirúgása. De ott volt később a zenekar Rituális Színházának hatalmi átvétele és végleges szétverése is. Mindezek mögött az áll, hogy Attilának sosem volt énekesi önbizalma, hülyére izgulta magát a koncertek előtt és a koncertek alatt se tudott felszabadulni, ezért egyre kevésbé ment neki az improvizáció is. Egyre többször próbálta leállítani az imprókat a színpadon, persze gyakran sikertelenül, akkor meg nagyon mérges volt. Neki az adhatott biztonságot, hogy ha előre begyakorolt számokat játszó repertoárzenekarrá alakítja át a VHK-t. A mai VHK ilyenné is vált, ezért nem is tekinthető valódi VHK-nak. Attila nagyon féltékeny volt az eredményeimre is. Én Gábor Dénes-díjat kaptam, nemzetközi találmányi kiállításokon és olimpiákon nyertem több - arany, ezüst és bronz - érmet, ő meg még akkor nem futott be. Mára azért igen. Csillagászként is. Részben igen, bár ezek az eredmények meg is osztják a csillagász szakmát. Ennek ellenére én nem vitatom az eredményeit, érdekesnek tűnnek, de nem a szakterületem, nem tudom megítélni a valódi értéküket. Ha már a kilencvenes évek második felében voltak nehézségek, miért maradt a bandában a 2001-es feloszlásig? Mert a VHK ügye és a közönség tisztelete visszatartott. Ezekből a szempontokból jó is volt, a kilencvenes években a Szigeten nézőcsúcsot is döntöttünk, zeneileg, hangzásban pedig egy sor sikeres fejlesztést végeztem részben egyedül, részben Nemes Lacival, a hangmérnökünkkel. Kidolgoztuk a zenekar egyéni hangzását és sajátos hangtechnikai megoldásait. Évtizedekig építettem hangfalakat, hangszereket, üstdobokat, gitárokat, citerákat alakítottam át, a dobra volt, hogy pneumatikus rendszerű nyomásszabályzót szereltem: az összes tamomat tömítettem és sűrített levegővel, lábpedállal tudtam zenélés közben tudtam a dobbőröket felfújni és leereszteni, ilyen módon a hangmagasságukat fokozatmentesen változtatni. Volt, hogy Barcsik Géza, a mi zseniális grafikusunk által készített különleges díszletek mögé szereltem ütésérzékelőket, és ha zenélés közben megütöttem a díszleteket egy-egy előre beprogramozott effekt, például harangzúgás vagy bálnaének hangzott fel, gazdagítva a VHK élet-zenéjét.

Isten éltessen Vágtázó Attila!

Sok sikert és megelégedett éveket kívánok!