Helyre kell állítani a kizökkent időt

„Aki a valósággal nem tud mit kezdeni, az ideo­lógiát gyárt. Nem is akármilyet, kizárólag olyat, ami tagadja a világot alkotó alapvető szabályszerűségeket, és szembemegy az emberi természettel. Valójában az élet ellen lázadnak, akkor is, ha ezt képtelenek felismerni. Ők azok, akik mindig meg akarják váltani a világot, mert nem értik a természet törvényeit, amelyek vitán felül állnak, és végső soron az élet fizikai, lelki és tudati dimenzió­jának rendezőelvei. Az ideológiagyártók valójában az élettel nincsenek kibékülve, mert önmagukkal sincsenek harmóniában.

»Kizökkent az idő; – ó, kárhozat! / Hogy én születtem helyre tolni azt!« – írta Shakes­peare a Hamletben a műfordítóként is nagyszerű Arany János tolmácsolásában. Valóban kizökkent az idő, szétesett a világ, de az angol irodalom egyik legnagyobb alakja ezt mintegy négyszáz évvel ezelőtt fogalmazta meg. Ha visszatekintünk a történelemben, ez nagyjából egybeesik az úgynevezett tudományos forradalommal, a fizika előretörésével és vele párhuzamosan az újkori materializmus mint filozófiai irányzat, világkép megalapozásával. De mit mondana az író, ha ma feltámadna és körülnézne a világban? Az eltelt évszázadokban bizony nem sikerült »helyre tolni« az időt, sőt a nyugati civilizáció a teljes széthullás határán áll. A nyugati világot ma döntően meghatározó korszellem képviselői és irányítói nem pusztán kizökkentek a világ harmonikus egységéből, de emberi mivoltukból is kifordultak. A tudomány jó és hasznos, az emberi civilizáció velejárója a technikai, technológiai fejlődés az élet minden területén. A probléma abból ered, hogy a modern tudomány kizárólag a fizikára, vagyis az élettelen anyag tudományára épül – a társtudományok, a kémia, sőt a biológia is –, mindent ezen a szemüvegen keresztül szemlélünk, ami csőlátóvá teszi a modern embert, hiszen csak a valóság egy részletét vizsgáljuk, nem a teljességet.

Akik az anyagelvűség köré különböző ideo­lógiákat gyártottak, azok tagadják a valóság többi részét, így a világképük és benne az önképük nem is lehet egészséges, mert nem teljes. Ezért kerülnek folyamatosan konfliktusba a valósággal és önmagukkal, és az ebből fakadó diszharmóniát újabb ködös ideológiákkal próbálják kezelni, de az egész kudarcra van ítélve, mert körbejárnak, mindig beleütköznek ugyanabba a falba. Ami ennél sokkal nagyobb probléma, hogy emberek millióit, sőt – ha így folytatjuk – a teljes nyugati civilizációt rántják magukkal a szakadékba. Erről szól a kommunizmus, a liberalizmus, a neomarxizmus, a legújabb LMBTQ-ideológia, az állandó áldozatkeresés, a különféle üldözöttnek beállított kisebbségek védelme, a funkcióját vesztett, indokolatlan emberi jogi harc, hiszen a nyugati világban már mindenkinek minden jog biztosított. A valóság megismerése és megértése helyett tehát kreálnak egy látszatvilágot, azt berendezik kitalált, nem létező identitásokkal – újabban például százhoz közelítő számú genderrel.

Az ideológiagyárosok a nemzeti identitás szisztematikus rombolása mellett belekezdtek a legfélelmetesebb projektjükbe, az egyén öntudatának, énképének szétzilálásába. Mindkét esetben nyilvánvaló a cél: egy új embertípus létrehozása, a társadalmak végletekig polarizálása, az egyének mentális legyengítése, ami megnyitja majd az utat a totális hatalomgyakorlás előtt, a globális pénzhatalom irányításával, a tömegek teljes kontroll alatt tartásával. Az önazonosságunk kikezdésének eszköze az úgynevezett LMBTQ-ideológia, az a teljes abszurditásra épülő agyszülemény, miszerint a nemi identitás szabadon választható, nem függ a biológiától. A transzneműséget és a ki tudja már, hányfajta »gendert« valóságosnak beállító ideológia semmibe veszi a természet törvényeit, ami egyet jelent a valóság tagadásával. Semmi különbség nincs köztük és a laposföld-hívők között, ép elméjű ember egyszerűen kineveti őket mint elmeroggyantakat. Ehhez képest a transzneműségről magas rangú tudósok, politikusok, közszereplők halálos komolysággal beszélnek, sőt mi több, azokat bélyegzik meg és üldözik, akik kimondják, hogy ez teljes abszurditás. Nincs helye a további engedménynek, az álszent félretekintgetésnek, a politikai korrektségnek. Egyértelműen ki kell mondanunk, hogy az LMBTQ-propaganda teljes egészében tarthatatlan, kártékony, sőt az emberiség elleni bűn.”