Kínosan személyes vallomások a független újságírók részéről.
„Hosszú volt a hétvége meg a vasárnap, vagy talán túl sokat törődtem a családdal: de hétfőn az a hír fogadott, hogy óriási lehallgatási botrány van alakulóban itthon.
Mi van? Ránézek rutinosan a 444.Hu-ra: hát a címlap úgy 80%-a csakis a Pegasus-ügyről tudósít és dolgoz fel, mi több: szinte kész ítéletként tálalja, hogy
A kormány ellenzéki újságírókat és politikusokat, közéleti személyeket hallgatott le egy izraeli kémszoftverrel. Hogy van új izgalom végre, legalább az jó hír a külső szemlélőnek, »a jó focinak szurkolónak«: de olyan, ami tény vagy beismerés lenne bárki részéről, olyanról még nem nagyon tudunk. Valakik állítólag megfigyeltek valakiket valamikor.
Ami mindenképpen sokat sejtet, az megint az összehangoltnak tűnő média- ill. Közösségi visszhang: illetve a korábban ritkán tapasztalt, érzelgős médiareakciók.
Hogy Orbánt és családját, Mészárost, Pintért vagy Matolcsyt örökké támadják, azt már megszokhattuk. De például Magyarország »legliam gallagher«-ebb médiamunkása, Panyi Szabolcs talán sosem tárulkozott ki ennyire a nyilvánosság előtt, mint most, az állítólagos lehallgatási botrány vasárnapi kirobbanása után: zavarba ejtően személyes húrokat penget Telexes cikkében, a Direkt36 másik érintett újságírójával, Szabó Andrással közösen.
A következő napokban aztán persze az is kiderült, hogy a kémfegyver neve Pegasus, amit az izraeli NSO Group árul kizárólag kormányzati felhasználóknak, és ezt mindig az izraeli védelmi minisztérium jóváhagyásával teszi. Számos zsidó származású magyarhoz hasonlóan számomra is mindig egy kicsit többet jelentett Izrael állam, mint egyet a rengeteg külföldi ország közül, ahol még sosem jártam. A családi emlékezet szerint ráadásul nagymamám testvére Auschwitzot túlélve Izraelbe vándorolt ki, ahol katonának állt, majd nem sokkal később el is esett az első arab–izraeli háborúban. Nyilván butaság és semmi valódi jelentősége nincsen, de valószínűleg máshogy élném meg, ha az derült volna ki, hogy a megfigyelésemhez, mondjuk, az orosz vagy a kínai állam asszisztál.
Már-már Jakab Péteri utánérzésünk van, mintha a saját származása mögé próbálna bújni... na, mindegy is.
Visszatérve a Pegasusra: nos, már megint véletlenül pont a németek. Obermayer és Obermaier: ha olvastam volna Rejtő-regényeket, valószínűleg Rejtő-regények jutnának eszembe, ehelyett inkább a Picasso kalandjai ugrott be, ahol minden német katonát Schultznak hívtak. De folytatódik a belterjes ön- és kollégaimádat:
Ők újságírói körökben azóta valóságos szupersztároknak számítanak. Bár komoly filmrajongónak tartom magam, talán akkor sem lettem volna izgatottabb, ha olyan hollywoodi híreségekkel futok össze az utcán, mint például Adam Driver vagy Robert Pattinson.
A magyar kormány nem csinált semmit. Az egész megint a németek fondorlatos manővere, akárcsak a Borkai-botránynál: erre pedig most is örömmel, koordináltan csap le helytartó médiájuk. Az állítólagosan megfigyelt személyek között bizony jó sokan vannak, akik akár hazaárulás-közeli munkásságot tudhatnak maguk mögött – így nem csoda a szokásosnál erősebb reakció.”
Ezt a célt szolgálja az USA erőfeszítése a béke érdekében, de nem segíti az az ötlet, hogy az Európában zárolt orosz vagyonokat felhasználják Ukrajna támogatására.
Örökre vállalhatatlanná vált, miközben még nála is mélyebbre süllyedtek azok, akik mindezt látva, viccesnek találták és beszámolóikban ironizáltak a látottakon.
Egy ócska libernyák s…ggfej megpróbálja provokálni a magyar férfit, de felsül.
Aki jobboldali gondolkodó, annak már az élethez sincs joga? Ez már a Szeretetország előszobája?
Személyesen fölkeres egy magyar politikus, a másik levelet ír nekem, a harmadik figyelmeztet a fészbukon, hogy mit mondjak az engem fölkeresőnek.
„Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten” – Zbigniew Ziobro sem fogta vissza magát.
A Nemzeti Tömörülés már régóta szorgalmazza az algériai migránsokat támogató egyezség elítélését. A nyilatkozat elfogadása újabb szög lehet a francia – algériai kapcsolatok koporsójába.
