„Van miről beszélnünk az idei pedagógusnapon, mert a tanárok élete is a feje tetejére állt az elmúlt egy évben. Egyedül rajtuk múlt, hogy amikor szükség volt rá, akkor volt online oktatás, hiába nem kaptak ehhez sem eszközöket, sem online átadható tananyagot. Nem vigyáztak rájuk akkor sem, amikor az volt a feladatuk, hogy visszamenjenek az iskoláinkba, amikor még zajlott a járvány. Nem kaptak maszkot, nem volt ésszerűen átgondolt és betartható járványügyi szabályozás sem, ők mégis ott voltak az iskoláinkban, mert tudták, hogy ott a helyük, ahol a gyerekeinknek. Az egyik legnagyobb pedagógus-szervezet szerint csak idén márciusig 60 tanár halt meg a járványban. Persze, hogy féltek. Tudták, hogy amire kérik őket, az veszélyes és az életükbe is kerülhet. De bementek, méghozzá minden áldott reggel, mert arra tették fel az életüket, hogy okos, tájékozott és talpraesett felnőtteket neveljenek a gyerekeinkből. Kerül, amibe kerül. Megmutatták, hogy mi a különbség a szakma és a hivatás között. Nem csak a gyerekeink tanárai voltak ezekben a napokban, hanem a nemzet tanárai is.”