„Nem térdelünk, mert nincs miért.
Nekünk másféle mítoszaink vannak. És mi legalább még emlékszünk a mítoszainkra és a valódi történelmünkre. Ezek a történetek az adott nemzet kulturális, magatartásbeli szövetét adják, mintát arra nézve, hogyan kell férfiként, nőként, emberként viselkedni.
A magyarok nem térdelnek. Sem a tatár, sem a török, sem a ruszki, sem az osztrák előtt. Lehel vezérre emlékeznek, aki fogságban nem térdelt és nem kért kegyelmet, hanem elkérte egy pillanatra a kürtjét, és úgy megütötte a német császárt, hogy menten elhalálozott. De lássuk a valóságos történelmünket is: gondoljunk az aradi vértanúkra, akik éljen a hazával az ajkukon haltak meg, akik nem rimánkodtak, nem siránkoztak. És az 1956 után kivégzettekre, akik – miközben akasztani vitték őket – azt kiáltották hangosan, hogy cellában raboskodó bajtársaik is hallják: bosszuljatok meg minket! Mi, magyarok így rendeztük be magunknak a világot, és valahogy nem találunk benne helyet amerikai néger bűnözőknek.
A csehek sem térdelnek. Üldögélnek egy jó pilseni mellett, gúnyosan figyelgetik a teljesen megbolondult világot, és tudják, hogy Dub hadnagyok, falánk Balounok, egyéves önkéntes Marekek, Lukáš főhadnagyok és Katz tábori lelkészek népesítik be világunkat. Komplett hülyék, naiv bolondok, gazemberek és megszállottak. És ha már így van, egyszerűen röhögjük ki őket, ahogyan egymást tiporják nagy igyekezetükben, hogy korszerűek és éltanulók legyenek. A csehek így rendezték be maguknak a világot, és valahogy nem találtak benne helyet amerikai néger bűnözőknek.
A lengyelek sem térdelnek. Száz éve múlt, hogy a Visztulánál megmentették Európát a nyugatra törő Vörös Hadseregtől. Most joggal arra gondolhat minden lengyel, hogy ha ők nem küzdenek vitézül, akkor a drága németek, hollandok, belgák, angolok és a mára elhülyült írek már száz évvel ezelőtt is térdelhettek volna. Igaz, nem a saját rögeszméik, hanem a vastag tarkós, csizmás, bunkó komisszárok előtt. A lengyelek így rendezték be maguknak a világot, és valahogy nem találtak benne helyet amerikai néger bűnözőknek.”
Nyitókép: MTI/Illyés Tibor