Kennan szerint a kommunisták a következő módszerekkel érik el céljaikat:
1) Aláássák a nyugati társadalmak általános politikai és stratégiai potenciálját: megrendítik a nemzeti önérzetet, megbénítják a nemzetvédelmet, társadalmi elégedetlenséget szítanak és megbontják a nemzeti egység minden formáját. Mindenkit arra ösztönöznek, hogy panaszaikra ne tárgyalásos úton és kompromisszumra törekedve keressék megoldást, hanem erőszakos küzdelemmel. Kijátsszák egymás ellen a szegényt és a gazdagot, a fehéret és a feketét, a fiatalt és az időst, a bevándorlót és az őslakost.
2) A kommunisták mozgósítják a nyugati liberális közvéleményt a gyarmati rendszer ellen. A függőségi helyzetben lévő népeket az aktuális gyarmattartók ellen lázítják, majd ezt követően elfoglalják a gyarmattartók helyét és ők alakítják ki az új, függőségi viszonyokat.
3) A helyi sajátosságokhoz alkalmazkodva, egyéni módszertant kidolgozva destabilizálják az antikommunista kormányzatokat.
4) A szovjet érdekszférába vont országokban szétzilálják a társadalom organikus szövetét, felszámolják a természetes közösségeket: a nemzetet lakossággá silányítják, melynek tagjai nem lesznek kapcsolatban egymással és ekként közvetlenül a hatalom alá rendelhetők.