Ritkán adatik meg egy diplomatának, hogy kavicsot dobjon a történelem gépezetébe

„[George Frost Kennan] az 1946-os Hosszú táviraban leleplezte a mai napig használatban lévő marxista taktikát. Ennek ismérvei:

1) Be fogják lakni a nemzetközi civilszervezeteket és testületeket.

2) Fedőszervezetként fogják használni az Ifjúsági, női, faji, etnikai, munkaügyi és egyéb szakmai szervezeteket.

3) A liberális médiumokat és kiadókat befolyásuk alá vonják és fellazítási célokra fogják használni őket.

4) Beszivárognak a nagy nemzetközi szervezetekbe, de még az egyházakba és vallási csoportokba is.

Kennan szerint a kommunisták a következő módszerekkel érik el céljaikat:

1) Aláássák a nyugati társadalmak általános politikai és stratégiai potenciálját: megrendítik a nemzeti önérzetet, megbénítják a nemzetvédelmet, társadalmi elégedetlenséget szítanak és megbontják a nemzeti egység minden formáját. Mindenkit arra ösztönöznek, hogy panaszaikra ne tárgyalásos úton és kompromisszumra törekedve keressék megoldást, hanem erőszakos küzdelemmel. Kijátsszák egymás ellen a szegényt és a gazdagot, a fehéret és a feketét, a fiatalt és az időst, a bevándorlót és az őslakost. 

2) A kommunisták mozgósítják a nyugati liberális közvéleményt a gyarmati rendszer ellen. A függőségi helyzetben lévő népeket az aktuális gyarmattartók ellen lázítják, majd ezt követően elfoglalják a gyarmattartók helyét és ők alakítják ki az új, függőségi viszonyokat.

3) A helyi sajátosságokhoz alkalmazkodva, egyéni módszertant kidolgozva destabilizálják az antikommunista kormányzatokat.

4) A szovjet érdekszférába vont országokban szétzilálják a társadalom organikus szövetét, felszámolják a természetes közösségeket: a nemzetet lakossággá silányítják, melynek tagjai nem lesznek kapcsolatban egymással és ekként közvetlenül a hatalom alá rendelhetők.

5) Egymás ellen hangolják a nem-kommunista országok népeit, feszültséget gerjesztenek a nagy európai nemzetek között és viszályt szítanak a kis népek között.

6)  Az ellenfelekkel szemben kompromisszumos megoldásokat lebegtetnek, de azokat végül nem fogadják el és kihátrálnak az egyességekből.”