Zajlik Európa legnagyobb sportünnepe, ami épp most kezd igazán izgalmasra fordulni. A múlt héten arról értekeztem, hogy az Eb-n négy év után végre mi, magyarok is újra teljes jogú tagjai lehetünk a nemzetközi futballközösségnek, és már az is büszkeséggel tölthetne el minket, ha tisztes helytállásnak szurkolhatnánk.
Nos, ez utóbbi vágyakozást be is teljesítette nemzeti tizenegyünk:
emelt fővel vonulhattunk le Európa porondjáról, szoros vereség a címvédőtől és két, győzelemmel egyenértékű döntetlen.
Sőt, többször álltunk a kisebb csodával felérő továbbjutás kapujában is. Újra megtanultunk futballozni, Európa pedig megtanulta Fiola, Schäfer vagy Szalai Attila nevét. Elmondhatjuk, hogy visszajátszottuk magunkat a világfoci térképére.
Örömünk azonban nem lehet teljes, ugyanis bizonyos, a nagypolitika hátsó udvarából származó machinációk kellemetlen árnyéksávot vonnak kiváló szereplésünkre. Kezdődött a térdelés-hisztériával, a BLM agresszív térfoglalási szándékával, aminek semmi keresnivalója nincs a futballpályákon. Folytatódott a müncheni stadion szivárványos ostromával, aminek az UEFA még ellenállt. Ugyanakkor minden reklámtábla szivárványos színekben virít a stadionokban, vagyis
a legnézettebb sporteseményt mégiscsak sikerült kétes lobbiérdekeknek alárendelni.
Magyar szempontból a müncheni turné példátlan, az európai sportdiplomáciához teljességgel méltatlan szurkolóvegzálása jelentett újabb kellemetlen tapasztalatot. Az UEFA pedig szórványos szurkolói megnyilvánulások miatt elővette a rasszizmuskártyát, és vizsgálatot kezdeményezett szövetségünk ellen. A kollektív nyomásgyakorlás igazi célja és oka végül a holland kormányfő szavaiban buzgott fel, aki a gyermekvédelmi törvény kapcsán nyers őszinteséggel úgy fogalmazott, hogy Magyarországot térdre kell kényszeríteni.
Érdekes a holland nagyhatalmi arrogancia ennyire nyílt kiütközése, főleg, hogy Mark Rutte azt is hozzáfűzte, hogy Magyarországnak nincs keresnivalója az Európai Unióban. Hollandia aggodalma és európai értékekre hivatkozása különösen pikáns azt figyelembe véve, hogy
gyarmatbirodalmával évszázadokon keresztül részt vett a harmadik világ módszeres kifosztásában.
S bár most érzékenyek a lelátói rasszizmusra, ne feledjük, a történelem egyik legnagyobb rabszolga-kereskedőiről beszélünk. Mindegy, a történelmi kontextust lehámozva is bicskanyitogató cinizmus az európai értékeket számon kérnie egy kereszténydemokráciára alapított Európától messzire távolodó államnak.