Jól számolt-e Berki Krisztián, amikor elutasította a két és fél év börtönt?

„Kérdés, vajon megéri-e egy vádlottnak beismerő vallomást tenni, és elfogadnia az ügyész által indítványozott büntetést.

A válasz erre: az attól függ.

Ha maga a vádlott is úgy gondolja, hogy nem érdemes tagadnia, mert az őt terhelő bizonyítékok alapján így is, úgy is elítélik, akkor érdemes lemondania a tárgyalásról. Egyrészt azért, mert megszabadul egy hosszabb procedúrától, másrészt azért is, mert nem kaphat súlyosabb büntetést annál, mint amit az ügyész javasolt. Ha viszont úgy gondolja, hogy egy tárgyalás során akár fel is menthetik, vagy enyhébb bűncselekményben találhatják bűnösnek, mint amit a vádirat tartalmaz, akkor a tárgyalást érdemes választania. Ebben persze van kockázat, mert ha tagadása ellenére mégis bűnösnek találják, az ítélet akár súlyosabb is lehet, mint ami az eredeti ügyészi indítvány volt.

Ha megvizsgáljuk egyenként a vádban szereplő bűncselekmények büntetési tételeit, abból kiderül, hogy Berki Krisztián vállalta a súlyosabb büntetés lehetőségének kockázatát – már persze, ha bűnösnek találják. A közúti veszélyeztetés büntetési tétele az ő esetében három évig, a nagyobb kárt okozó rongálásé ugyancsak három évig, míg a jelentős kárt okozó rongálásé egytől öt évig terjedő szabadságvesztés.

Sokakban felmerült az a kérdés is, hogy egy vádlott vajon meddig játszhat a bíróság türelmével. A felvetést az indokolja, hogy Berki Krisztián a legutóbbi alkalommal bejelentette a bíróságon, hogy »augusztustól nem ér rá a tárgyalásra járkálni, ugyanis külföldön forgat«.

Mit tehet ilyenkor a bíróság? Az egyik lehetőség persze az, hogy augusztus előtt be tudja fejezni a tárgyalást, ez azonban nem csak a bíróságon múlik. Ha azonban a vádlott előre bejelenti, hogy nyomós ok miatt nem tud a tárgyaláson megjelenni, ezt a kérelmet a bíróságnak méltányosan kell elbírálnia. A méltányosság alapja persze az, hogy a nyomós ok valós legyen. Ezt a bíró nyilvánvalóan tudja ellenőrizni, bekéri például Berkinek a külföldi forgatásra szóló szerződését vagy meghívását, esetleg egyéb olyan dokumentumot, aminek alapján megállapítható a távolmaradás indokoltsága. Ez esetben a bíró olyan időpontra tűzi ki a tárgyalást, amikor a vádlott Magyarországon tartózkodik.Ha viszont az derülne ki, hogy a vádlott indoka nem valós, hogy netán csak el akarja húzni az eljárást, akkor több eszköz is van a bíró kezében, hogy gondoskodjon a vádlott tárgyalásra történő előállításáról.

Megjegyzem, az augusztus nagy részében amúgy is ítélkezési, pontosabban tárgyalási szünet van. És bár sokan úgy hiszik, hogy ez a bírák számára juttatott külön kedvezmény, ám ez nem így van. Éppen azért vált gyakorlattá az augusztusi ítélkezési szünet, mert olyankor a legtöbb ember – legyen az vádlott, védő, tanú vagy ügyész – a szabadságát tölti, és többnyire amúgy sem lehetne megtartani a tárgyalásokat.

Jelenleg ennyit tudhatunk a Berki Krisztiánnal szemben folyó büntetőeljárásról, a folytatás a júliusi tárgyaláson következik.

Talán.”