A forradalom kezdi kóstolgatni saját gyermekeit

„Ellen-Pride lesz idén Párizsban – hangzik a hír, aminek hallatán már lebegnek is szemünk előtt a masírozó homofób nácik, akik nem bírják elviselni, hogy békés, vidám, tarkabarka szerelmesek vonulnak végig az utcákon egy szép nyári napon. Csakhogy ez tévedés: nem jobboldali elhajlók, hanem mindenféle LMBTQI+ tömörülések döntöttek úgy, hogy a számukra vállalhatatlanná vált Pride ellenében mostantól külön felvonulást szerveznek.

Érvelésük szerint ugyanis a sztenderd Pride iszonyatosan fehér, különös tekintettel a kamionokról dübörgő zenére, amely folyton csak az amcsi techno, és például sose a karibi zouk. Ami miatt eleve sérül a sokszínűség. Ennél is aggályosabbnak tartják azonban, hogy a Pride-ot támogató kapitalista cégek hipokrita módon kampányolnak szivárványos logókkal – amiben egyet is értenénk, hisz szerintünk is klasszikus képmutatás Európában nagy mellénnyel LMBT-érzékenyíteni, közben pedig a Közel-Keleten szemérmesen hallgatni. Az ellenprájdolók azonban sokkal inkább azt sérelmezik, hogy a nagyvállalatok kiteszik ugyan a Twitterre az LMBT-logót, de közben nem viselik kellően a szívükön az illegális migránsok sorsát. Az Air France légitársaság például úgy kampányol aktívan a leszbikusokért és a transzneműekért, hogy közben részt vesz a migránsok visszaküldésében (hovatovább kitoloncolásában), ami a Pride-balszárny számára teljességgel vállalhatatlan. Hiába tepernek tehát a kapitalista cégek az LMBT-kegyekért: a most fellázadók már egyáltalán nem hatódnak meg egy hatszínű IKEA-szatyortól.

Mindemellett az alternatív Pride szervezői egy szürreálisabb érvvel is előálltak, indokolva kiválásukat: a hagyományos menetben évek óta felvonul a franciaországi LMBTQ+ rendőrök egyesülete (ilyen is van), márpedig a balos LMBT-mozgalmak nem hajlandók elnyomó erőszakszervezetek tagjaival együtt hirdetni a meleg büszkeséget. Tehát az úgy nekik nem fér bele, hogy a biszexuális Jean-Jacques főtörzsőrmester a szabadnapján mellettük vallja a molinójával, hogy »love is love«. Előfordulhat ugyan, hogy Jean-Jacques egyébként mást se csinál egész álló nap, mint traffipaxot kezel, és burzsuj fehér, heteroszexuális kapitalista gyorshajtókat büntet, de ez az elfogadáspárti sokszínűség-rajongót nem érdekli: a zsaruk kollektíve bűnösök, nincs apelláta. Az LMBT-rendőr »rendőr« mivoltából eredő elnyomó státusza üti az LMBT identitásából eredő áldozatiságát, ezért ő szabadon alázható – ilyesféle játékszabály látszik kirajzolódni ebben az igen testvéri »LMBT-közösségben«.”