Átéltem olyan pillanatokat, amikor lekapcsolódtam a testi életről

„Mikor volt a fordulópont?

Hosszút út vezetett odáig. A szívem kétszer megállt, a klinikai halál állapotába kerültem, újra kellett éleszteni. Hála Istennek az agyam nem sérült, ami hetekkel a Szegedre kerülésem után derült csak ki. Többször felmerült a tüdő transzplantáció, amire végül nem került sor. Ebbe a programba azért kerültem be, mert az orvosaim folyamatosan keresték a megoldásokat, hiszen ők a CT vizsgálatok által azt látták, hogy a tüdőm elkocsonyásodott, alkalmatlan önálló lélegzetvételre, alig 10%-nyi légzőfelületem maradt. A fordulópont május közepén, Pünkösd idején következett be. Egy vizsgálati komplikáció miatt haladéktalanul le kellett kerülnöm a műtüdőről, amire a szervezetem nagyon jól reagált, és ezután következett a csoda, tisztulni kezdett a tüdőm, ami jelenleg olyan egészséges, mint korábban. Napok alatt akkorát javult, hogy az orvosok nem hittek a szemüknek. Ezután nagyon gyorsan lekerültem a lélegeztetőgépről is.

Emlékszik halálélményre?

Nem tudom, minek nevezzem. Átéltem olyan pillanatokat, amikor lekapcsolódtam a testi életről. Nem láttam kívülről magamat és hangok, határozott üzenetek jutottak el hozzám. Nem kérdés számomra, hogy Istennel kerültem kapcsolatba. Azt üzente a hang, hogy előkészített mindent, megvan a helyem az örökkévalóságban, találkozhatom például apámmal, de választást is hagyott. Az mondta, ha úgy érzem, hogy van még dolgom, maradhatok. Bármilyen furcsán is hangzik, döntési helyzetbe hozott.

Leírná, hogyan ébredt fel?

Rendkívül nehéz pillanatokat éltem meg. Nekem perceknek tűnt az »alvásom«. Ébredésemkor fájdalmak gyötörtek. Beöltözött embereket láttam, nem tudtam hol vagyok, haza akartam menni, sírtam. Beszélni nem tudtam, miközben közölni akartam a gondolataimat, a kéréseimet. Semmim nem mozgott, nem érzetem a végtagjaimat. Szellemileg ép, de mozdulatlan, kommunikálni képtelen lény voltam. Előfordultak olyan pillanatok, amikor legszívesebben meghaltam volna a fizikai, lelki gyötrelmek miatt. Aztán néhány nap alatt kitisztult minden. Találkoztam a családommal, ami óriási erőt adott.

Keresik?

Igen, sokan, ami jó érzés. Most, hogy idekerültem a füredi kórházba személyesen is látogatnak. Hívtak telefonon ismerősök, barátok, munkatársak. Örültünk egymásnak, együtt sírtunk többükkel telefonon keresztül. Miniszterelnök úr is hívott, akinek nem ismertem meg a hangját. Először azt hittem viccel valaki Orbán Viktor nevével. Érdeklődött a hogylétem felől, beszéltünk a jövőről. Kifejezte szándékát, hogy számít rám, de most első az egészségem és a felépülésem.”