Az „Új Megállapodás” bejelentésével a PiS bombát dobott az Egyesült Ellenzékre

„És a modernizációs elem? Az ellenzék valószínűleg joggal veti fel, hogy Morawiecki terve több szempontból is kudarcot vallott. Sem a Luxtorpeda, sem a Báthory-kompok, de mégcsak a drónok sem készültek el, és úgy tűnik, hogy a kormány nem képes kiépíteni a vállalkozó államot, és nem képes felülről irányítani az innovációkat.

Szerkesztő úr, tisztelt hallgatók, ezek csak híresztelések és politikai kritikák. Természetesen egy programot sem lehetséges száz százalékban megvalósítani, nincs olyan politikai párt, amely mindezt megvalósította volna. Van azonban két másik, érdekes kérdés. Miért nem tett le az asztalra egyik ellenzéki párt sem 2015 óta Lengyelország építésére vagy átépítésére vonatkozó komplett koncepciót? Az állandó jelszavuk mindössze annyi, hogy térjünk vissza a 2015 előtti állapotokhoz, és ez az egyik oka a Polgári Platform vereségeinek és kudarcainak. A másik pedig, tessék megfigyelni, hogy a Jog és Igazságosság számára a legfontosabbak a célok. 2015–2021 között alapvető változtatásokat hajtottak végre.  Először is a társadalom szintjén. Ennek zászlóshajója az 500 Plusz program. Sok nagyon izgalmas, nagyon fontos társadalmi cél került megvalósításra. Vannak alapvető szabadelvű változtatások, a mai újságok például arról tájékoztatnak, hogy a Jog és Igazságosság politikusai, valamint természetesen a vállalatok igazgatótanácsa által kiválóan vezetett állami cégek minden valószínűség szerint nagyjából 3 milliárd złotys nyereséget hoznak az állami költségvetés számára. Ez lehetővé teszi, hogy teljesen máshogyan tekintsünk a gazdaságra. Ne feledjük, hogy a lengyel gazdaság hajtóerejét továbbra is az állami vállalatok adják. Ha nagy befektetésekről akarunk álmodni, akkor én nem számítanék nagy tőkebefektetésekre a lengyel magántőke részéről, mert egyrészt ilyen tőke nincs, másrészt egy több évvel ezelőtt elvégzett kutatásból kiderül, hogy a lengyelekből hiányzik egy fontos gén – ha már milliomosok, akkor általában nem törekszenek arra, hogy milliárdosok is legyenek. Ez pedig megakadályozza az átmenetet a 100-200 milliós vagyonoktól az 1-2 milliárdos vagyonok felé. Ez a tulajdonság éppen a fordítottja annak a tulajdonságnak, amely az amerikaiakra jellemző. Ne feledjük, hogy ezeknek – az Állam Kincstár kezében lévő állami cégek és a különböző minisztériumokon keresztül az állam által – végrehajtott nagy beruházásoknak köszönhető, hogy a lengyel gazdaságot nem érte akorra megrázkódtatás a pandémia idején, mint más európai államok gazdaságát, különös tekintettel a hasonló potenciállal rendelkező államokra. A 2015 utáni innovációk nélkül – amelyek bár lehet, nem érték el a kívánt szintet – ez a védettség nem volna lehetséges. Tessék megfigyelni, mivel magyarázzák a közgazdászok a lengyel gazdaság kilábalását a járványból: azzal, hogy a gazdaság kiegyensúlyozott, nem egyprofilú, hogy már nem a német gazdaság beszállítói vagyunk, mert ha így lenne, akkor a német gazdaság megtorpanása egyből a lengyel gazdaság nagyobb mértékű visszaesését is eredményezte volna. Ezt pedig nem tapasztaltuk a világjárvány idején.

Az ellenzéknek valójában nincs saját programja, az egyetlen stratégiájuk, hogy kritizálják és számon kérik a kormányt. Az ellenzéki formációk nagy része védelmébe vette azokat, akik rosszul járnak az adómódosításokkal. Eltérően számolnak, 6 százalék, 7-8 százalék, de vannak, akik 10 százalékra teszik azok számát, akik kisebb-nagyobb mértékben hátrányba kerülnek, elsősorban az egészségbiztosítási járulékra vonatkozó kedvezmények csökkentése miatt, amely lineáris lesz mindenki számára – jó stratégia ez? Csorbíthatja ez a változások szabadelvűségét, rámutatva, hogy szabadságelvűség már eddig is volt, és hogy ez csak kés legnagyobb vállalkozók hátában? Megnehezítheti ez a kormány számára a program megvalósítását, és a politikai siker elérését?

Egy másik, talán kissé háborús hasonlattal élnék, mégpedig azzal, hogy az Új Megállapodás Új Remény bejelentésével a Jog és Igazságosság bombát dobott az Egyesült Ellenzékre. Elkezdődik ugyanis a baloldal liberálisoktól való elválásának folyamata – ahogy ez világosan látható is néhány napja. A baloldal nagyon sokat veszített a liberális szóhasználat átvételével. Ez már Leszek Miller kormányzása idején is így volt, egyáltalán nem a mai Új Balodal vezetőinek a vívmánya ez, már Leszek Miller is a liberális jelszavak irányába tolta el az akkori Baloldali Demokratikus Szövetséget (SLD). A Baloldal Lengyelország Európai Újjáépítési Alaphoz való csatlakozása mellett szavazott, és most, amikor – minden bizonnyal majd ősszel – a Szejm elé kerülnek a bejelentett törvények, különös tekintettel a – nevezzük így – szociális felhangú törvényekre, a Baloldal bajba fog kerülni. Nem fognak tudni együttszavazni a Polgári Platformmal, mert meg vagyok róla győződve, hogy a Polgári Platform nem fogja megszavazni a törvényt, másképp ugyanis semmibe vennék a liberalizmus alapvető kánonját, már amennyiben még liberális ez a párt, mert erről is lehetne vitatkozni. Nehéz ma azt mondani, hogy létezik az Egyesült Ellenzék. Tessék megfigyelni, hogy az elmúlt hónapokban megjelent közvélemény-kutatások a Lengyel Néppárt (PSL) támogatottságát már nem 5 százalék, hanem a sztatisztikai hibahatár körül mérik. A CBOS legutóbbi kutatása 2%-ra mérte a pártot. A PSL maga okozta a válságát, előbb az Európai Koalíció tagjaként, majd azzal, hogy megyeztek Paweł Kukizzal, hogy aztán ez az egyezség fel is bomoljon, most pedig a lengyel kereszténydemokrácia újjáépítéséről beszélnek. Nem emlékszem olyanra a lengyel politikából a III. Köztársaság, de még a II. Köztársaság idejéből sem, hogy egy két százalék körüli párt ennyire ellentmondásos, egymást kizáró politikai döntéseket hozott volna a túlélés érdekében.”