A svéd egyház úgy látja: az elmúlt években látható volt, hogy a fősodratú média teret enged olyan véleményeknek, amelyek megkérdőjelezik a transzneműek létét és jogait, illetve a levélben azt is leírják, hogy a transznemű embereket ritkán láthatjuk a tévében, ami szintén a mainstream média hibája, mivel ritkán engednek teret a szexuális kisebbségeknek.
Magam nem merem venni a bátorságot, hogy azt mondjam, Isten örül-e annak vagy sem, amivé a civilizált, »fejlett« Nyugat alakul, csupán sejtéseim vannak. Úgy gondolom, ha elfogadjuk, hogy az Isten teremt minket, embereket – remélem, ez a svéd egyház számára sem kérdés –, akkor el is kell magunkat fogadni nőnek vagy férfinak. Ez már jóval a születés előtt eldől. Ha pedig bármi hatására ez valakiben megváltozik, az aligha Isten örömére történik, a nemi átalakító műtétekről pedig ne is beszéljünk. Ha ugyanis Isten egy nőt férfiként szeretett volna látni, akkor annak teremti. Ez vallási értelemben ennyire egyszerű.
Végül a svéd egyháznak is lehetne címezni néhány kérdést. Európa legnagyobb evangélikus egyháza a svéd családok, esetleg nagycsaládok mellett is ennyire kardoskodik? Vajon kiállnak-e eléggé a megszületett gyermekek mellett és legalább a szavak szintjén védelmükbe veszik-e azokat, akik abortusz miatt nem jöhettek a világra? Hitet tesz-e eléggé a svéd egyház a természet törvényei mellett, és felfogja-e, hogy az egyre kevesebb megszülető svéd gyermek miatt a jóléti skandináv államban felélik a jövőt? Félő, hogy ezekre a kérdésekre nem a válasz. Ez némi magyarázatot adna arra, hogy az utóbbi évtizedekben miért néptelenednek el Észak- és Nyugat-Európában a templomok.