Nyelv és gazdaságpolitika

„A 2010 után életbe lépő új gazdaságpolitika minden nyelvi értéket tekintve jó irányú változást hozott. Az »egyensúly és növekedés« gazdaságpolitikai képlete megfelel kiemelt nyelvi és emberi értékeinknek. A tömeges munkahelyteremtés megfelel a »szabadság és biztonság« iker-értékrendjének. A jegybanki pénzpolitika teljes fordulata kedvez – a bőséges és hozzáférhető hitelforrásokon keresztül – a vállalkozásoknak, a növekedésnek és az üzleti versenynek.

Ezek a fordulatok állnak 2010 óta a szilárd politika mögött, amelynek a folytonossága pedig támogatta a gazdaságpolitikát.

Bár 2010 után a gazdaságpolitika egy sor döntő területen kedvező fordulatot vett a nyelvben és a magyar értékrendben rejlő képességek megvalósítása felé, egy sor, hasonlóan fontos érték és képesség nem nyert vagy nem nyert eleget az állam, ezen belül a gazdaságpolitika döntéseivel.

Elmaradt egy nemzeti jövőkép vitája és közös elfogadása. Eddigi céljaink eszközök voltak, de egy vonzó és világos vízió nélkül a nyelv értékei nem képesek megvalósulni.

Elmaradt egy hosszútávú magyar versenyképességi program kidolgozása, vitája és elfogadása. Sok részlet külön él, de nem ér össze egy olyan versenyképességi stratégiában, ami a jövőkép céljait közelebb hozná a mához.

Elmaradt a jövőkép és a stratégia összecsiszolása, mert egyik sem létezik kifejlett, mérhető, ezért megvalósítható formában. Erre tettünk javaslatot, egyelőre még visszhang nélkül.

Elmaradt a felsőoktatás teljes megújítása. A fiatal nemzedékek nem tettek szert elég nyereségre az elmúlt 10 évben ahhoz, hogy egyenlő versenyhelyzetben vegyenek részt a globális, európai és regionális tudás-versenyben. Tíz év után elindult egy egyetemi reform, de éppen annyi idő maradt ki, mint amennyi szükséges a felsőoktatás teljes fordulatához.

Elmaradt az egészségügy megújítása és egy fejlett egészségipar felépítése. A járvány elleni védekezés hősei az egészségügy orvosai, ápolói és munkatársai, de erőfeszítéseik közben láthatóvá váltak az állami egészségügy gyengeségei is.

Elmaradt egy versenyképes innovációs ökoszisztéma kialakítása. Elsősorban Budapesten maradt ki három évtizednyi lehetőség, a magyar főváros – egyelőre – nem került be a világgazdaság vonzó start-up központjai közé.

Elmaradt a teljes népesedési fordulat. Sok lépéssel közeledtünk az évi 110 ezer újszülött felé, de még félúton vagyunk, mert csak a lehetséges eszközök felét használjuk.

Elmaradt a közlekedési infrastruktúra teljes megújítása. Különösen a nagyvárosok közötti, kiemelten a Budapest régióján belül működő világszínvonalú közlekedés kiépítése.

Elmaradt egy átfogó tehetségfeltáró-program bevezetése. Bár 10 év után elindult egy kísérlet, de a 4T-modellben lévő legfontosabb erőforrás gondozása még nem része a magyar gazdaságpolitikának.

Elmaradt – a kormányzati ígéret ellenére – a tőke-kifektetési program kidolgozása és elindítása. Ez pedig nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a hosszútávú pénzügyi egyensúlyt, ezen belül a fizetési mérleget kiegyensúlyozzuk, ráadásul ez a program éppen a mostani válság idején működhetne eredményesen.

Elmaradt az állam digitális átállása, ami a versenyképes közszolgáltatások elengedhetetlen feltétele.

Végül, még nem született meg a nyelvi és kulturális kincsek feltárásának és gazdasági sikerre való átváltásának kormányzati programja és intézményrendszere. Elsősorban a képi kultúra (film, animáció, kortárs képzőművészet, design) a zene, a mozgáskultúra és a kreatív iparok terén lehetne világvaluta a magyar kultúra. Ez valójában nem a kultúrpolitika, hanem a gazdaságpolitika kihagyott helyzete.

2010 óta a magyar gazdaságpolitika iránya, előjele már rendben van értékrendünk és nyelvünk képességei felől nézve. Bokor-nyelvünkhöz hasonlóan azonban bokorszerű gazdaságpolitikára van szükségünk, ahol minden ág kifejlett, elég levegőhöz és napfényhez jut minden fiatal hajtás és levél. A nyelv gazdagságát csak egy hasonlóan gazdag, színes, állandóan mozgásban lévő, tehát innovatív gazdaságpolitika képes kiaknázni.”