Lánczi András és Karácsony doktori disszertációja

„Akkor még valami Karácsonyról, de csak azért mert mélyen ellenszenvesnek és mérhetetlenül kicsinyesnek tartom, amikor a volt tanár, egykori főnök politikai megfontolásból beszámol közéleti szerepet vállaló volt diákjával/beosztottjával közösen eltöltött időről. Lánczi András nem érezte magát illetékesnek, hogy megszólaljon amiatt, hogy egyetemét fönntartó alapítvány élére egy dúvad került, gerincesen hallgatott az MNB-vel való konfliktusról is, nem egyszerűen csöndben maradt, de másokat is elhallgattatott, amikor egyetemének szenátusa szavazni akart az SzFE-vel való szolidaritásról. Ám azzal kapcsolatban feltétlenül szükségesnek tartotta megnyilvánulni, hogy Karácsony Gergely nem írta meg doktori disszertációját, és emiatt megszüntette munkaviszonyát. »Úgy távozott az egyetemről, mint aki képtelen az elvárt teljesítményeket elérni« – írja Lánczi Karácsonyról, és még nyelvtudásával kapcsolatban is tesz egy oldalvágást.

Utóbbit nem tudom megítélni, Karácsony Gergellyel csak magyarul volt módom beszélni, úgy viszont tudományos kérdésekről is. Mellesleg több tanulmányát is olvastam. Karácsony szociológusként abszolút felkészült, kifejezetten eredeti, inspiráló meglátásokkal rendelkezik, és készségesen állt mindig rendelkezésre, ha valaki ilyen kérdésekről óhajtott diskurálni. Annak, hogy valaki nem írja meg a doktoriját, ezer oka lehet. Például meg kell élni vagy a (nem tudományos) munka mellett gyereket nevelni, más kihívások erősebben foglalkoztatják stb. Én sem fejeztem be a PhD-tanulmányaimat (doktori címem szimplán jogászként van), az elmúlt 15 évben egyszerűen nem volt egy szabad fél évem, hogy elmenjek csak ezzel foglalkozni. Azt a tudományos munkát pedig, amelyet ennél rövidebb idő alatt állítanak össze, azt nem is érdemes megírni. Kivéve, ha az összeállítást úgy értjük, hogy más kutatók munkáiból összeválogatjuk a sajátunkat, ahogy erre köztársasági elnöknél, miniszterelnök-helyettesnél láthattunk példát. Érdekes, Lánczi akkor is csöndben maradt.”