„Amikor az izraeli Kirjat Gat településen az ötéves Ido Avigal temetését tartották – a gyerek édesanyja és nővére is megsebesült egy Gázából indított rakétatámadásban – a palesztinok újabb lövedékeket indítottak. A gyászolóknak fedezékbe kellett menekülniük. Az időzítés nem volt véletlen…
Melanie Phillips, a jónevű elemző a nyugati sajtó kettős mércéjéről tett közzé tanulságos írást honlapján. Ebben úgy fogalmaz: mind a kétezervalahány rakéta, amit Izraelre kilőttek, háborús bűncselekmény. Céljuk ugyanis a civilek megölése. A másik ehhez kapcsolódó háborús bűncselekmény, hogy a Hamász a gondjaira bízott civil lakosságot túszul ejtve, őket emberi pajzsnak használva indította ezt az újabb háborút. A rakétakilövők, a munícióraktárak és más hadifelszerelések lakott területek kellős közepén, nem egyszer iskolákban, kórházakban és mecsetekben vannak. A nyugat-európai és amerikai sajtóban (és a magyar ellenzéki sajtóban, tehetjük hozzá) azonban hiába keresnénk ezeket a tényeket. A palesztin háborús bűncselekményeket nem említik, viszont Izraelt a palesztin gyermekek mészárosaként mutatják be. A palesztin rakéták 20-30 százaléka Gázán belül ér földet, amit már a Hamász is kénytelen elismerni. Csak május 10-11. között 24 palesztin halt meg a saját rakétáiktól, köztük tíz gyerek! A sajtó viszont úgy tesz, mintha az összes gázai áldozat az izraeli csapások következménye lenne. Ezzel nem csak az Izrael-ellenes érzelmeket korbácsolják fel, hanem tovább fokozzák a muszlimok paranoid és gyilkos antiszemitizmusát.
A média azt sem említi, hogy miközben a palesztinok válogatás nélkül és szándékosan civil lakóterületeket lőnek, a lehető legtöbb áldozatra törekedve, Izrael rendkívüli erőfeszítéseket tesz a „járulékos veszteségek” elkerülésére. Ez azért is nagyon nehéz, mert – mint írtam – a Hamász a lakosokat használja élő pajzsnak.