„Az Európai Unió története a folyamatos curikkolással, ezzel az edzői szempontból nem túl szép, rutinszerű eljárással írható le. Ha döntést kell hozni, az uniós szervek inkább hátrálnak, hátha történik valami, közbeszól a Jóisten, vagy ha már az alkotmányba nem írták bele, akkor valamelyik egyenlősítő mágnás, mondjuk, George Soros. Curikkolni persze jó és hasznos, kivéve ha az ember már annyit futott háttal visszafelé, hogy elfelejtette, hogyan kéne előrehaladni. Az unióban ma senki nem tudja, merre az előre, senki nem vállalja a felelősséget semmiért, és ha dönteni kell, mondjuk, uniós állampolgárok millióinak életéről, akkor is csak hátrálnak, a körülmények kedvező alakulásában bíznak. Olykor pediglen a nagy kijelzőre sandítanak, mikor fújja le a játékvezető a mérkőzést. Lefújja, nyugi. Nincs messze az idő. Csakhogy addig az európai polgárok belerokkannak a folyamatos curikkolásba.
Most a vakcinaútlevélről hozták azt a bölcs döntést, hogy a kínai és orosz vakcinákkal oltakozott uniós állampolgárokra való kiterjesztésről minden tagállamnak önállóan kell döntenie. Ami – ne tagadjuk – a cinizmus és az impotencia netovábbja. Hiszen az unió nyugati felében úgy fél éve azért alacsony a beoltottság, azért várnak, egyre csak várnak a döntéshozók, mert politikai okokból bojkottálták a keleti vakcinákat. Inkább elnézték, hogy honfitársaik százezrei, milliói félelemben, tehetetlenül vészelik át a legnehezebb hónapokat, vagy konkrétan meghalnak, mint hogy bevásároljanak a kínai, orosz vakcinákból. Curikkolnak ész nélkül, de a létszámhátrányos helyzetet ők maguk alakították ki azzal, hogy eladták a labdát a középpályán.
De a legszebb mégsem ez az egészben. Hanem az a könnyedség, ahogyan a nemzetközi és hazai baloldal ezekben a napokban átlép a saját múltján. Ujhelyi István, Donáth Anna és a többi mintha összebeszélt volna – nyilván össze is beszéltek –, legújabban a nemzeti érdekek védelmezőiként tetszeleg. Ők már tudnak valamit. Tudják, hogy saját határkörben a németek hamarosan bevásárolnak orosz vakcinából, és ha ők bevásárolnak, akkor csatolt részeik, például Ausztria meg a Németországnak eladósodott, német köldökzsinóron táplált déli államok is sorra oltakozni fognak Szputnyikkal. Szerintem nincs messze az idő, amikor a Sinopharmot is kanonizálja a Szent Berlini Inkvizíció. Ennek a folyamatnak az előszelét érzik most a hazai baloldalon, ezért került elő a nemzeti érdekvédelem ügye, ami mellesleg úgy hangzik Ujhelyi és Donáth vérveres ajkairól, mint malactól a gregorián.”