„Amit ma Magyarországon a balliberális ellenzék (megerősítve a valamikor jobboldalinak számító Jobbikkal) művel, az számomra gyomorforgató, elviselhetetlen, tűrhetetlen. S nem csupán mélyen hazug, azaz mentes az objektivitástól, de egyúttal szánalmas és hihetetlen is. Hihetetlen, mert amit tesznek, az lényegében folyamatos aknamunka az ország, a nemzet ellen, döbbenetes intenzitású aknamunka a rend, a biztonság, a kiszámíthatóság, a stabilitás ellen.
Tévedni persze lehet, de amit az ellenzék művel, az nem tévedés. Az ennél sokkal súlyosabb vétség, ugyanis ők pontosan tudják, hogy amit mondanak, az nem igaz. Ezt hívják becstelenségnek. Meddig kell ezt még eltűrnünk? Nem fogadható el az a tanács (Katona József: Bánk bán), amit a bán tanácsolt Tiborcnak: tűrj békességgel! Nem, ezt már nem szabad eltűrni! De mit lehet tenni? Mit kellene tenni? Megvárni, míg tényleg rászakad az ég a hazudozókra?
El vagyok szomorodva, hogy ide juthat egy ország, amelynek a vezetése tizenegy éve alapvetően jól teszi a dolgát s családbarát, nemzetbarát politikát folytatva munkaalapú társadalmat kíván építeni. Amelyet az ellenzék folyamatosan torpedóz, minden lépésével gátol, hátráltat, s az embereket elbizonytalanítja. Károkat okoz mindenben, a lelkekben, a szívekben és a gazdasági életben egyaránt. Súlyos károkat.
Meddig tűrjük még ezt? Bayer Zsoltot idézve: Hol van a pofátlanság határa? Meddig kell még nem csupán a vírussal küzdeni e kis hazában, de a tudatosan hazudozó, hazaáruló politikát folytató baloldallal is? Hol vannak ma a baloldal soraiban a komoly, konstruktív ellenzéki magatartást felmutató egyének? Hol vannak? Miért nincsenek ma? S mit kellene tennünk, hogy normális ellenzék legyen Magyarországon? Vagy mi csak Szabó Tímeákat érdemlünk?”