A mai nappal ráadásul pontosan 8 hónapja nem gondoskodik a szenátusi választás törvényes kiírásáról a fenntartó. Nemcsak a felsőoktatási törvénybe, hanem az Alaptörvénybe ütközik a szenátus megfosztása az önkormányzatiságtól, bízunk benne, hogy májusban esedékes döntésével ezt kimondja az Alkotmánybíróság is.
II. A szervezeti autonómia csökkentése:
Követeltük, hogy a fenntartó állítsa vissza az önkormányzatiságot, melynek első feltétele a szervezeti és működési szabályzat elfogadásának szenátusi hatáskörbe visszahelyezése, ennek megtörténtéig autonómiáról komolyan vehető véleményt formálni ugyanis lehetetlen.
Elutasítottuk, hogy az egyetemi szervek, így különösen a Szenátus rovására bővítik a fenntartó hatáskörét, szervezeti, gazdálkodási és személyi kérdésekben való döntési jogokat ruháznak rá, melyek a kutatás és a tanítás tartalmát, módszereit közvetetten nagymértékben befolyásolják.
Jeleztük, hogy az új SZMR-tervezet a szenátus jelentőségét még jobban aláássa azzal, hogy a szenátusi létszámot lecsökkenti, ráadásul így mind az oktatók, mind a hallgatók létszáma is csökken a szervben. A szöveg nem rendelkezik a szenátus korábban előírt létszámáról, továbbá nem tekinti problémának, ha a hivatalos delegáló szervek (mint amilyen a HÖK is), nem képviseltetik magukat a szenátusban.
Mindezeken felül az akadémiai autonómiát is korlátozza az új tervezet, előírva, hogy az osztályfőnökök az intézetvezetők iránymutatása szerint kell hogy végezzék – korábban autonóm – tevékenységüket.
III. A kancellári befolyás kiterjesztése :
A felsőoktatási intézményi autonómia egyik garanciája az alaptevékenység (oktatás) és a kancellária alá tartozó működtetés különválasztása, mely a felsőoktatási törvényből világosan kiolvasható.
A korábban létező gazdasági vezető pozíciót átruházni a kancellárra, a kancellárt (ill. képviselőit) behelyezni olyan bizottságokba, mint az Etikai Bizottságunk, valamint az elsősorban tanulmányi ügyekkel foglalkozó bizottságaink (Tanulmányi, Fegyelmi és Szociális Bizottság, Minőségmenedzsment Tanács) közvetlen ráhatást nyújtanak a kancellárnak az akadémiai tevékenységre – melyhez nem lehetne törvényes köze.