Az egyház célja nem az, hogy jól érezzük magunkat, hanem hogy üdvözüljünk

„Perintfalvi a tanulmány megjelenése után azzal védekezett, hogy ez nem az ő tudományos munkásságát vizsgálja, hanem néhány Facebook-bejegyzését.

– Perintfalvinak abban igaza van, hogy a tanulmány nem szakmai publikációkat tárgyalt. Ahhoz, hogy vizsgálni tudjuk, mit miért gondol, ahhoz tanulmányok kellenek a részéről. Tudományos szempontból egy kicsit »ágyúval verébre« tudományos tanulmányban kritizálni Perintfalvi Facebook-bejegyzéseit. Ugyanakkor ez semmit nem von le a tanulmány értékéből. Nyilván nem doktori disszertációkról beszélünk, de érkezett egy tudományosan megalapozott érvelés.

Így most Perintfalvi Ritánál pattog a labda, hogy írjon egy választanulmányt szakmailag megalapozottan.

Tehát vannak alapvető szakmai követelmények, jól behatárolva. Akkor mégis hogyan jöhetnek létre olyan eretnekgyanús értelmezések, mint amiket Perintfalvi kijelent?

– Vannak dolgok, amik benne vannak a Bibliában, és vannak, amik nem. Én úgy látom, talán az lehet a gond, hogy Perintfalvi Rita túlságosan erős prekoncepciókkal közelít a szöveghez. Vannak prekoncepcióink, és nem szabad, hogy befolyásoljanak, de nyilván befolyásolnak. Az én prekoncepcióm az, hogy azt az egy-két konkrét helyet kivéve, ahol a Biblia a homoszexualitásról beszél, azon kívül máshol nem beszél arról. És ez a prekoncepcióm nyilván befolyásol abban, hogy máshol nem fogom a homoszexualitás szempontjából értelmezni. Mert ha valaki a Bibliát szakácskönyvnek hiszi, akkor recepteket fog találni – és tényleg vannak benne receptek néhol –, de akkor sem ez a mondanivalója. Ilyenek például a liberális Jézus-kutatás eredményei: egy baloldali szerző, aki tisztán naturalista és materialista módon vizsgálja Krisztust, az »egyházi máztól megszabadítva«, mit ád isten arra jut, hogy Jézus baloldali.

Perintfalvi szerint a Biblia és Jézus csupa toleranciát és elfogadást hirdet, amit a csúnya bigott egyház meghamisít és elnyom. Tehát szerinte és a követői szerint pont az egyház nem hagyja, hogy a Biblia az legyen, ami.

– Nekem nehezemre esik jóindulatot feltételezni azok részéről, akik így viszonyulnak az egyházhoz. Ha nem ért egyet az egyház látásmódjával, akkor lehetősége van a párbeszédre az üzengetés helyett. És ha a párbeszéd valami miatt kútba esik, akkor katolikusként kötelességem az engedelmes hallgatás.Az utóbbi időben a médiában sokszor olyan üzengetés folyik, amit nem tartok a katolikus egyházhoz méltónak. Ha valaki hirdetni akarja az egyházétól különböző elképzeléseit, akkor el lehet menni, alapítson másik egyházat.

Felelősségünk van a szavainkért. Nemcsak szakmailag, hanem pedagógiailag is. Azt pedig nem hiszem, hogy a hittel kapcsolatos minimum szélsőséges kijelentések közösségi média-felületeken történő meghirdetése ne okozna károkat: zavart és megbotránkozást. Mégis, mire számít, aki ilyen bejegyzéseket tesz közzé? Pár ilyen félmondat az egyet nem értőket nem meggyőzi, csak felzaklatja. Azt pedig nem látom,  ez hogyan lenne siker. A párbeszéd lehetősége a platform karakterisztikái miatt alig lehetséges. Nem értem, hogy milyen pozitív célokat szolgálhatna egy ilyen megnyilvánulás. Én megértem, hogy az egyház tanítása sokaknak fájdalmas. A meddő pároknak, az elváltaknak stb.

Ugyanakkor a fájdalommentesség nem adekvát koordinátatengelye az életnek. Nem ítélhetem meg, hogy mi igaz és mi nem, az alapján, hogy mi fáj és mi nem.

– Onnantól, hogy felnőttek vagyunk, ez egy sokadlagos szempont. Borzasztóan igyekszem együtt érezni azzal, akit nem áldoztatok meg. Tudom, hogy ez vacak, és sajnálom. De az Isten irántunk érzett együttérzése sem abban nyilvánul meg, hogy elveszi a fájdalmunkat, hanem, hogy együtt hordozza velünk.

És az egyház elsődleges célja sem az, hogy jól érezzük magunkat, hanem hogy üdvözüljünk.”