Véget ért az orosz kardcsörtetés: ki győzött?

„Egyik félnek sem volt érdeke a háború széleskörű eszkalációja és továbbra sem az. Ez beláthatatlan politikai és gazdasági következményekkel járna mindkét félnek, miközben katonai sikert csak Moszkva tudna elérni. Oroszország szempontjából továbbra is az az elképzelhető maximum, hogy amennyiben továbbra sem tudja elérni a Minszk II. megállapodás megvalósítását, akkor egy időben és földrajzi értelemben is korlátozott összecsapás alakuljon ki, amire hivatkozva beavatkozhat Oroszország – például a kelet-ukrajnai orosz anyanyelvű lakosság védelme érdekében – és végül elérné, hogy békefenntartókat állomásoztasson a területen. Ez a megoldás hasonlítana a tavalyi hegyi-karabahi rendezésre, de orosz politikusok már korábban, 2017-ben felvetették ezt a szcenáriót. Vélhetően Ukrajna készül erre és mindent megtesz, hogy ne provokáljanak ki részükről semmilyen támadást.

Utólag talán kijelenthető, hogy maga az eszkalációs spirál volt a cél, ahol mindkét fél emeli a tétet újabb kiutasításokkal, esetleg szankciókkal, még nagyobb csapatösszevonásokkal, de előbb-utóbb arra kényszerülnek, hogy a kiegyezés felé hajoljanak. A Kremlben is tudták, hogy az orosz haderő mozgatását a közösségi médiák segítségével az egész világ árgus szemmel fogja szemlélni, így meg sem próbálta leplezni, sőt, inkább eszközként használta.

Eközben az elmúlt pár hét tovább erodálta az egyébként is rossz Nyugat-Oroszország kapcsolatokat. A NATO-ban és az EU-ban újból lehetőség nyílt és nyílik a szolidaritás kifejezésére. Itt nem csak diplomaták kiutasítására kell gondolni, hanem például közös beutazási korlátozások bevezetésére (amelyek a járvány miatt egyébként is rutineljárásnak tűnhetnek) is. Esetleg olyan projektek is felfuthatnak, amelyek csökkentenék az orosz gáztól való függést, de orosz vélemények szerint vélelmezhető más orosz építésű nukleráis létesítmények leállása is.

Azt viszont, hogy ki a győztese ennek a kardcsörtetésnek, egyelőre nehéz eldönteni. Biztosan sokat tanult mindkét fél arról, hogy a másik meddig képes elmenni, milyen meglepésekkel kell számolnia. Most ismét lehetőség nyílik, hogy ismét a diplomácia kapjon nagyobb szerepet. A közeljövő tárgyalásait a fentiek tudatában kell figyelemmel követni.

Oroszország mindenesetre szeptemberig biztosan az ukrán határhoz közel hagyja a Szibériából átdobott 41. összfegyvernemi hadsereget.”