„Minden rosszban van valami jó. Így tartja a mondás. És – mint tudjuk – a mondások igazak. Minden közhely valahol igaz. Holott oda sem figyelünk rá. És amikor tényleg beigazolódik, akkor felkapjuk rá a fejünket. Akkor rácsodálkozunk, hogy jé, az estére reggel jön, és ha nem fizettünk be kéthavi villanyszámlát, akkor felszólítólevelet kapunk kézhez bírsággal tetézve. De ez van az előítéletekkel is – amik voltaképp nincsenek, csak utóítéletek –, és tapasztalatok, megspékelve a kivétel erősíti a szabályt mondással, ami ismét csak egy igazság.
Hova is akarok kilyukadni? Mondások és előítéletek! »Minden rosszban van valami jó« – igen, innen kezdtem. Előttem a Magyar Iszlám Közösség hirdetése a Facebookon. Támogassa a… küldjön pénzt… segítse… béke, dialógus, együttműködés, blablabla. Ez a lényege, nem keresem most meg, szóval csupa lózung. Nem is ez az érdekes, hanem az emberek reagálása. Én még ott egyetlen támogató megjegyzést nem láttam. Sorjáznak a kommentek, százával. Felvonul minden, az egri nőktől Nándorfehérvárig, a bécsi késeléstől a no-go zónákon át az al-Kaidáig, mi szem-szájnak ingere. A hozzászólások ritkán kulturáltak, és elvétve tükröznek magasabb tudást és műveltséget.”