Nyi hao! – tűnődések kínai oltás után

E sorok írója nem is olyan régen regisztrált az oltásra, ehhez képest elég hamar meg is kapta a háziorvosától az ajánlatot: mehet Sinopharmmal oltakozni, ha akar.

Hagytam egy nap gondolkodási időt magamnak, átolvastam a hiteles sinopharmos tudnivalókat, ismereteket, becsatlakoztam egy kínaival oltakozós fb-csoportba is, a nap végére pedig eldöntöttem: oké, jöhet.

Hétfőn késő délután, a megbeszélt időpont előtt pár perccel, a helyszínen néma csend, nyugalom, üres járda, sehol senki: besétálok a dél-budai háziorvosi rendelőbe, csak a doki és az asszisztensnője van bent, kitöltöm a papírt, leadom, és

Mire az előre megbeszélt időpont perce eljön, már kint ülök a kötelező negyedórás várakozáson, addig is az orvossal beszélgetek.

Mint kiderül, ebbe a körzetbe mintegy 1500 ember tartozik, ebből mostanra már vagy 1200-an regisztráltak az oltásra, és ebből több mint 800-an meg is kapták. Ezek az orvos szerint nyilván magasabb, jobb adatok az országos átlagnál, persze ez a környék lakossági összetételének is a folyománya. Azt is megtudtam, hogy a hátralévő mintegy 300 regisztráltat értesítették a napokban felvehető kínai oltásról: közülük mintegy ötvenen – köztük e sorok írója – jeleztek vissza, hogy kérik. A nagy többségük viszont nem kért belőle.

A személyes történet ennyi: másnap délelőtt nincs semmi gond, az oltás helyét érzem minimálisan, de ez természetes. Kínaiul sajnos nem tanultam meg az éjszaka folyamán.

A nagy, országos történet a fontosabb: feltehető, hogy az e pillanatig regisztráltak legnagyobb része a következő néhány hétben megkapja az oltását.

A nagy járványsztori következő fejezete majd akkor indul el, hiszen

Ellenben van több millió ember, akik eddig a legkülönbözőbb okokból nem regisztráltak.

Az egyik legfontosabb ügy mostantól a cigányok oltakozása kell, hogy legyen: Forgács István aggódó publicisztikában hívta fel a figyelmet lapunkban arra, milyen rövid- és hosszútávú hatásai lehetnek annak, ha a cigányság nagy része kimarad az oltakozásból. Erre minden döntéshozónak és helyi illetékesnek, s természetesen a roma társadalomnak, annak hangadóinak oda kell figyelnie.

És ez persze nem csak a cigányok ügye: a deprivált körülmények között élő minden honfitársunk felé is, ha szükséges, újabb és közvetlenebb eszközökkel kell eljuttatni az oltakozás hírét, lehetőségét, a beoltás könnyű és gyors biztosítását.

az oltások megléte vagy hiánya mentén. Ez egyszerűen nemzeti érdek.

A másik fontos ügy pont ehhez kapcsolódik: ez a védettségi igazolványok kérdése. Papíron jól és magától értetődőnek hangzik, hogy az igazolvány megléte alapján mostantól különbséget tesznek a különböző állampolgárok jogosultságai között. De a valóságban, az egyének és a nép lélektanát ismerve feltehetjük: mindez vad társadalmi és politikai vitákhoz vezethet majd – sőt, ez már el is kezdődött, és érzékelhető is a frusztráció fokozódása. 

A speciális magyar individualizmus fő jellemzője ugyanis a „nekem ne mondja meg senki, hogy hörr, hörr, hörr” jellegű gondolkodás, ami a kültelki proliktól a magasértelmiségig mindenféle társadalmi csoportban jelen van.

Ennek a protesthangulatnak a felszítása komoly következményekkel járhat, ám lesznek elegen olyanok, akiknek épp ez áll az érdekében.

Szóval csak óvatosan és körültekintően, érzékenyen a védettségi igazolvány szabályozása és hírverése kapcsán – mielőtt elszabadulnának az indulatok a most épp az igazolvány megléte vagy nemléte alapján kétfelé osztódó társadalom táborai között.

Aki pedig teheti és jól átgondolta, addig is oltakozzon!