Már megint útban vagyunk

„Tusknak az fáj, hogy nálunk illiberális (mellesleg szerintem kár volt így elnevezni a normalitást) demokrácia van, rá­adásul akcióban. S bizonyára az is fáj neki, hogy az akció – például az oltások számát illetően – meglehetősen sikeres, ellentétben a későn ébredő, szerződéseket titkoló, lapító uniós nyugati országok »oltási akció­jával«. A kisebb szabadságról meg a polgárok védelméről, biztonságáról szóló kijelentését pedig egyszerűen a magam csökkent szellemi képességével nem tudom értelmezni.

De hagyjuk is ezt a megkeseredett embert, ugyanis »van másik«! Mert mindig van másik. Úgynevezett jelentésből például szinte naponta. Április közepe sem múlhatott el anélkül, hogy ne született volna újabb jelentés a magyarországi jogállamiság helyzetéről. A hírek szerint ezt a jelentést a civil jogvédők készítették (Istenem, de jó volna nekünk is minden héten kiadni egy jelentést a civilnek mondott, ám Soros által pénzelt »jogvédőkről«, hadd kacarásszon a világ).

A páratlanul pártatlan jelentésben állítólag a koronavírus okozta válsággal való visszaélés, az önkormányzatok kifosztása (legyenek szívesek zsebkendőjüket elővenni, miközben elképzelik a kifosztott Karácsonyt, Niedermüllert és társaikat), a független sajtó hiánya, a romák, valamint a lassan már fogalmunk sincs, mit jelent LMBTQ…. hívek áldatlan helyzete és hasonló kifogások szerepelnek. Eltalálták!

A Petry-ügy, a szólásszabadságot már rég eltörlő Európában nem érte el eddig egyetlen »civil jogvédő« ingerküszöbét sem. Szakmájukhoz értő pszichológusok valószínű okos és hiteles elemzést tudnának adni mind Donald Tusk, mind a civil »jogvédésből« jól megélő, roppant demokratikus emberek lelkületéről. Valószínűleg szerepelne ebben az elemzésben az úgynevezett irigység faktor. Valamint az, amiről a lélektan ismerői azt mondják, hogy ha elismerjük és félretesszük az anyagi, politikai és hatalmi motívumokat, minden konfliktus mélyén az önismeret hiánya lapul meg. Ennyi.

No és még annyi, hogy nekünk, magyaroknak nem árt tudnunk, hogy már régen útban vagyunk. Nekünk át kellett élnünk már jó néhányszor, hogy tőlünk bizony el akarják venni történelmünket, területünket s a jelenünket is. Mindezekre számos bizonyíték van a finnugor elmélet erőltetésétől kezdve az 1890-ben, a British Museum térképtárában fellelhető Európa-térképig, amelyen Magyarország már nem szerepel (lásd a kiváló történész, Bank Barbara történelmi munkáit).”