Kapzsiság Ligája

„Bár a helyzet óráról órára változik, e sorok írásakor úgy tűnik, hogy a Labdarúgó Szuperliga ötlete megbukott. Az eset mégis érdemes a figyelmünkre. Már csak azért is, mert hirtelenjében nem is tudnék példát említeni arra, hogy egyszerű civilek (szurkolók) elemi felháborodása huszonnégy óra alatt kivégzett egy perverz, ártalmas ötletet.

A Szuperliga ötlete – ahogyan Karinthy mondaná – vérben és mocsokban jött világra. A történetben mindenki sáros. A korrupt, gyalázatos UEFA ugyanúgy, mint a szuperklubok szupervezetői, akiknek a bőre alatt is pénz van, de még maradt egy gyűszűnyi hely, ahova be lehet tuszkolni néhány milliárdot. Semmi más nem történik, mint hogy kitört a bandaháború, ezért – miután területeiket nem sikerült elhatárolni – a két klán emberei nyílt leszámolásba kezdtek. Egyiket sem sajnáljuk. Leginkább magunkat sajnáljuk.

A csatát a futball barátai tehát átmenetileg megnyerték, de nem véletlenül írtam a bevezetőben, hogy az UEFA ugyanolyan korrupt vámszedő, mint a szuperligások. Most néhány hétre elcsendesül minden, aztán folytatódik a pénzváltás és a kamatszedés. Arra mindenképpen jó volt a mostani tiltakozás, hogy milliók tették fel a kérdést: biztosan ezt a játékot szeretjük? Ez ugyanaz a labdarúgás, ami harminc éve volt? Hol vannak a mi érzéseink, gondolataink, kötődésünk ebben a történetben?

Fogós kérdések, amelyekre majd akkor lehet végleges választ adni, amikor egy újabb társadalmi, pénzügyi vagy közéleti katasztrófa szembenézésre és korrekcióra készteti a labdarúgás nagy hatalmú sírásóit.

Szerintem nem kell újabb száz évet várni a kérdésfeltevéssel.”