Így nem kaptam vakcinairigységet a Szputnyiktól: lehet, én vagyok a hárommilliomodik?

Én sosem fogok sorra kerülni, semmilyen preferált korcsoportba nem tartozom bele – mondogattam az ismerősöknek az előző hetekben. Pesszimizmusomat az is táplálta, hogy 2020 eleje óta mindig optimista voltam, de sose lett igazam. Egy februári estén azt mondogattam a folkkocsmában a haveroknak, hogy jövő héten is jövünk még. Hát, nem mentünk. Így ma már sokkal óvatosabb vagyok. 

De múlt héten mégis kaptam egy e-mailt a háziorvostól. Az állt benne, hogy ha regisztráltam az oltásra, akkor jelentkezzek be egy honlapon, és ikszeljem be, hogy milyen vakcinákat fogadok el. Beikszeltem mindet, még kis gondolkodás után az AstraZenecát is, melytől pedig minden ismerősöm rosszul lett, s volt, aki még a mentőhívást is fontolgatta. 

Még ősszel volt némi kétely a részemről a kínai irányába, de aztán az is elmúlt. Az oroszról eddig is tudni lehetett, hogy ugyan nem az újító elkápráztatásra megy, mint a kínaiságtól amúgy nem mentes amcsi Pfizer, de a jól bevált fejlesztési módszereket alkalmazza, tehát nagy baj nem lehet. 

Szóval kaptam egy ilyen e-mailt, mindent beikszeltem, ellenzéki hőbörgés ide vagy oda, majd két napra rá kaptam egy másik e-mailt, hogy lenne egy Szputnyik, valamikor április 9-14 között a Bethesda kórházban, válaszoljak 12 órán belül, hogy elfogadom-e. Elfogadtam. Két nap múlva megint jött az e-mailt, hogy 13-án, kedden délben mehetek a Szputnyikért, igaz, nem a Bethesdába, hanem a Kútvölgyibe. Sebaj, sőt még jobb is, úgy közlekedésileg. Odaírták, hogy körülbelül 45 perccel számoljak a procedúra tekintetében. 

Szóval: kedd dél. Odaértem tíz perccel hamarabb. Nem voltak sokan, semmiféle sor nem fogadott, a bejáratnál, az adminisztrációnál talán ha öten-hatan voltak előttem, egy perc múlva már a sorszámommal, papírjaimmal mehettem a kijelölt oltakozós szobához. Leültem, nekikezdtem olvasni, de nem sokáig merülhettem el az amerikai déli ültetvényesek arisztokratikus világában, mert egy kedves nővér kijött, s kérdezte, kik az újak. Nyújtottam a papírt, a nővérke eltűnt az ajtó mögött.

Visszaültem olvasni. Egy perc múlva behívták az előttem érkezőt. A következő én voltam. Ránéztem az órára: dél múlt két perccel. A papírom alapján kifaggattak, hogy viselem az oltásokat, mondtam, a vérvételeket nem viselem jól, oltást pedig gimnazista koromban kaptam utoljára, akkor utáltam őket, de hát jöjjön, aminek jönnie kell. Vártam a csípést, de már leragasztották a karom, kedvesen elmondták, üljek le kint egy fél órára, milyen hatások esetén mit csináljak, kit hívjak. 

Leültem, megint olvastam. Fél óra múlva megkaptam a papírt, és már kint is voltam a Kútvölgyiből. 

semmi olyasmi, ami miatt szidni szoktuk a magyar egészségügyet. Amint hazaértem, láttam a hírt, hogy megvan a hárommillió beoltott. Lehet, hogy én voltam a hárommilliomodik?

Vakcinairigységem nincs, és az egész vakcinairigységes jelenséget proli tempónak tartom. Gondolom, a marxoid társadalomtudósok szerint csak az lenne igazságos, ha világkormány lenne, ami elintézné, hogy mindenki egyszerre kapja meg az oltást, méghozzá ugyanazt, ami a világállam laboratóriumának fejlesztése, nem holmi kapitalista vircsaft. Akik nem akarják beadatni maguknak, azokat szép szóval kéne felvilágosítani, és ennek sikere szerintük kizárólag a felvilágosítókon múlna. Regisztrálni nem kellene. Amúgy ahhoz képest, hogy a nemzetközi baloldalon ma hogy dívik az Amerika-gyűlölet, karöltve a kapitalizmusutálattal, elég meglepő, hogy nem az államkapitalista kínai cuccot részesítik előnyben. Az a csúnya Pfizer mégiscsak profitál a vakcinákon…

Amit pedig Vásárhelyi Mária művel, az AP legutóbbi, a valóságot finoman szólva sem teljesen kifejtő tudósítása kapcsán, az kriminális. Ezt a nőt már régen felzabálta a rosszindulat. A kínai főfőfőorvos kiforgatott szavai nem a Shinofarmra vonatkoztak ugyanis. De várja ki Vásárhelyi, amíg az EU-s gyógyszerügynökség méltóztatik engedélyezni a keleti vakcinákat. Mi nem várjuk.

A magyar egészségügyről meg annyit, hogy egy egészségügyi rendszer vagy drága, magán és profi, vagy olcsó, állami és lepukkant. Esetleg a kettő valamilyen keveréke, de nincs az az ország Európában és Észak-Amerikában sem, amelynek lakói ne szidnák a saját egészségügyi rendszerüket.

Nem mondom, hogy nem lehetnek fennakadások, de a magyar egészségügy sokat fejlődött az előző tíz évben, és bizony egész jól működik. Ellenpéldákért lehet menni Afrikába, Dél-Amerikába és Észak-Koreába. 

Szóval be vagyok oltakozva, várom, hogy hirtelen a hozzájárulásom nélkül jelennek meg cikkeim az RT-n, és azt is várom, hogy könnyen-gyorsan elkezdek oroszul tudni. Meg majd elkezdem keresgélni a belém épített orosz csippet is. 

Ja, és még valami: az megvan, hogy ingyen oltanak be minket, miközben ez sok pénzbe kerül, egy ilyen oltás úgy amúgy sokezer forint lenne? És nem, nem alap, hogy ingyen jár, akármit is gondolnak a szépreményű, Marxot olvasó szociológus hallgatók a társtud karokon. Jó, hogy van miből ingyen adni, de nem jár. Ajándék az élettől, kegyelem, hogy lehet, tessék hálát adni érte.