Halódó Nyugat

„Ritkán esik meg, hogy a magamfajta betűvető ember csak ül a billentyűzet előtt, s nem is tudja, mit lenne helyes vagy érdemes írni. Mert ami kikívánkozik belőle, az semmilyen újságba nem való, méltó átkot vezércikkben nem illik ráolvasni senkire. Amúgy is: kire? A Hertha BSC nevű futballcsapat vezetőségére? A németekre? Vagy a nyugati világra? Hirtelen nem is tudja az ember, kire haragudjon, kit átkozzon ebben a történetben.

S ha kérdezik, hol vannak most az örök sivalkodók, a „jogállamvédelmi hatóság” szigorú jourovái, cohnbenditjei, az európai értékek kényes őrei, azt kell mondjuk: mindenki a helyén van. Minden és mindenki a helyére került. Ezeket sohasem érdekelte a sajtószabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága, köptek ők a jogállamra mindig, csak színház volt, csak álruha, a teljes önfeladás és behódolás vagy éppen a szponzoroknak való megfelelés rongyaira húzott jelmez. S hol vannak azok a magyarok, akik évtizede összepakolt bőrönddel, de megfelelő fizetséggel rettegik Orbán Viktor »diktatúráját«, hol vannak a demokráciától fényes tekintetű főszerkesztők, pártvezérek? Vagy sunnyognak, mint sz…r a fűben, vagy szélesre tárt pofával örvendeznek, hogy jól megkapta ez a Petry, úgy kell neki, örüljön, hogy már nincs Gestapo. Nincs?

Ha egy kapusedzőt a nem is szélsőséges véleményéért el lehet zavarni az ájulásig jogállam Németországban, az azt jelenti, hogy a német demokrácia beteg. A nyugati demokrácia beteg. Az Európai Unió beteg. Már nem haladó, hanem halódó. Nem tehetünk mást, mint hogy ellenállunk ennek a dögszagnak, orrunkat befogva megpróbálunk megmaradni, amennyire lehet, normálisnak, egy beteg világgal a határainkon. Nincs más mód, mint kitartani, kiállni azokért az értékekért, amelyekről a véleményéért a klubjától elűzött Petry Zsolt is beszélt. Így húsvét után különösen őszintén hirdethetjük: van feltámadás”.