Cionizmus és cionisták a kommunista állambiztonság szemében Magyarországon – I.

„Természetesen a cionizmusnak az általunk használt klasszikus vagy akár egy másik fogalma nem ugyanaz, mint amelyet a szocialista diktatúrában használtak akkor, amikor alkalmazták. A cionizmus ideológiai tartalma vagy jelentése nem érvényesült a második világháború utáni szovjet uralom alá kerülő Kelet-Európában, illetve – Izrael államnak a nyugati érdekkörbe kerülésével, az 1949. januári választások után – negatív előjelet vett fel. Ez az ideológiai-politikai átcsúszás szinte független volt attól, hogy a cionizmussal kapcsolatosan milyen negatív elképzelések voltak már sokkal korábban a marxista és nem marxista baloldalon vagy éppen a Szovjetunióban (ahol politikai tisztogatások áldozatai lettek többen).

A cionista irányzatok egy része ugyanakkor az egész világon baloldali is volt, embereik pedig több helyen részt vettek korábban a második világháború alatti ellenállási mozgalmakban, óriási hitelt is megteremtve maguknak. Magyarországon a cionista ellenállók egy része 1944-ben a kommunistákkal is együttműködött, ezért is volt megfigyelhető az első években némi hezitálás utóbbiak részéről, hogyan kezeljék ezt a mozgalmat. A kollektivizmus elve is nagyon sok szempontból összekapcsolhatta a feleket, ezért a második világháború utáni Magyarországon a cionista- és a baloldali pártok között rokonszenv volt megfigyelhető.

Tehát 1945 és 1948 között Magyarországon – amikor is – bár erőteljes kommunista kontroll mellett – de különféle demokratikus pártok koalíciója uralkodott az országban, a cionizmus és a cionista elsősorban azt jelentette, amit az elsődleges jelentése sugallt: különféle cionista szervezetek cionista meggyőződésű tagjait. Hadd hozzak fel erre egy példát: egy 1948. február 27-én keletkezett dokumentum megfogalmazása szerint: »Stöckler Lajos, a (zsidó) hitközség elnöke engedélyt kért és kapott az illetékes minisztériumtól, hogy a palesztinai ujjáépítési és földvásárlási alap céljaira gyüjtést indítasson illetékes cionista szervekkel és a pénzt kiküldethesse Palesztinába.« Itt tehát világosan arról van szó, amely mindenki számára tudott volt és semmiféle sanda ideológiai töltet nem volt megfigyelhető a megfogalmazást tekintve.”