A családügyi miniszter hallgat, amikor a kisgyerekes családokat teszi ki veszélynek a kormány

„Kedves Novák Katalin, miért nincs jóformán egy szava sem arról, hogy – sok más honfitársunkkal együtt – egyre több családanya, családapa hal meg, a gyerekeik félárván, árván maradnak? Pedig ön papíron a családokért felelős miniszter.

Ön inkább másod-propagandaminiszter – vagy lehet (bár nem akarjuk Rogán Antal tevékenységét a világért sem degradálni), hogy valójában az első számú. Hivatalos – Fidesz alelnökként is jegyzett – Facebook-oldala telis-tele diadaljelentésekkel. A valóságot nagy ívben kerüli. Tessék mondani, melyik iskolában tetszett látni azt a képet, amellyel azt illusztrálta, hogy »április 19-től az óvodás és az alsó tagozatos gyerekek számára újraindul a tantermi oktatás, a nagyobbak május 10-ig digitálisan tanulnak«? Azon a fotón minden diák külön padban, egymástól viszonylag távol, maszkban ül, a tanár nénin is maszk van. Hol, melyik magyar állami iskolában van ilyen?

Háborúban állunk a vírussal. Háborúban először az életeket kell menteni. Olyankor a gyerekeket is eldugják valamilyen biztonságos helyre, vagy szorosan maguk mellett tartják a szülők. Életveszélyben nem azzal foglalkoznak, hogy mikor és hogyan tanulja meg az egyszeregyet. A miniszterelnök úr azt mondta – szokásos sutaságával, tegyük hozzá –, még át kell lőni a vírus tüdejét. Csakhogy még nem sikerült a lába ujját sem (ha képzavar, legyen kövér), egyelőre elé lövöldözünk csak, a porba. A vírus van még mindig fölényben, és céloz – igaziból – a mi tüdőnkre. Sokakat felvérteztünk kétségtelenül ilyen-olyan pajzsokkal, de – ezt biztosan érti, miniszter asszony – még nem eleget.

A vakcinák a pajzsok, persze. Amit egyelőre gyerekek nem kaphatnak meg. Őket a felnőtt környezetük védheti meg, saját maga védettségének megteremtésével. Addig is azonban védeni kell őket is, egymástól is, a családjukat is, nem növelni, hanem csökkenteni a kockázatukat. Ez lenne most az ön elsődleges dolga, miniszter asszony, nem a kormány és a Fidesz fényezése.

Ha békeidőben lennénk is: amikor tűz van, először az öregeket, betegeket, gyerekeket mentik, csak utána a javakat. És nem küldik vissza gyerekeket a lángok közé, hogy mentsék a menthetőt.

És most tűz van.”