Fáj és émelyít, amit tapasztalok: miközben a hajlékony magyar nyelv lehetőségei már – vagy még? – határtalanok, azon belül
a magyar média nyelvét megtámadta és ellepte a trágárság.
A csúf beszéd, az ütlegelő szitok, a káromkodás, a vonatvécék falfirkáival rokon szómoslék nemcsak hogy elérte a konzervatív, illetve jobboldali, avagy „nemzeti keresztény” tévéműsorok, jegyzethasábok, blogok némelyikét.
Ma már gyanús, hogy a jelenség a jobboldalon harapózik el legfeltűnőbben.
Pont ebben a vonatkozásban szólalok meg. Ha emiatt némelyek előtt árulónak, gonosznak fogok tűnni, akkor hadd kapaszkodjak bele – mint a templomba menekült gyilkos az oltár szarvába – abba a cáfolhatatlan ténybe, hogy nagyböjt utolsó hete, azaz nagyhét van.
Megkérdezem először is: aki ezt a nyelvet kérkedőn használja a nyilvánosságban, megmerítkezett-e valaha is a maga gyönyörűségére, a nyelvi lehetőségeink legjavát, legmagasabb rendű megnyilvánulásait adó klasszikus irodalmunkban? Legalább egy keveset, na. Vagy csak a neoavantgárd és posztmodern itt-ott csúf szövegeket is felhasználó üdvöskéibe olvasott bele, onnan kapta a bátorítást trágárságterjesztő missziójához? Netán titokban hasra esik a 2000-es évek elején az index által próbálgatott gonzó újságírástól? Vagy egyszerűen a rendszerváltozás után ránk eresztett reality meg kibeszélő show-kon nőtt fel, és soha nem tisztázta az ezekhez az emlékeihez való viszonyát?
Persze jó eséllyel kaphatta el a – torz és fölösleges töltelékszavakat szaftosan tüsszögő – nyelvhasználati kórságot már az általánosban vagy a középiskolában is. De a médiabeli társalgás nyelve, de a legvitriolosabb sajtóértekezésé is eredendően más, mint amikor a kiskamaszok menősködnek, affektálnak, agresszorkodnak. Vagy felfedezvén nemiségüket, freudilag árulkodó módon engedik szóhasználatukba, amivel annyit foglalkoznak. Egyik publicistánk, alighanem a legkiválóbb közöttünk, többször feltételezte, hogy a szélsőliberálisok valójában elfelejtettek felnőni. Nem gondolható akkor, hogy
azok a „konzi” újságírók, akik a kölykök szótárából túl könnyedén és bőven szemelgetnek, szintén infantilisek egy kissé?
Némelykor persze az adott lapíró vagy tévés szellemi túlhajszoltsága is okozhatja, hogy ilyen panelekhez nyúl, akár mondandója végső összegzéseként.