Ukrajna és Oroszország a Lakmuszon
Amikor tanulmányt írtam a Századvég folyóiratba 2023-ban a tényellenőrzésről, és a Lakmusszal példálóztam, megállapítottam: a portál indulásától 2022. október 13-ig 47 olyan cikket közölt, amelyekhez odakerült az ’orosz-ukrán háború’ címke. Ezek közül 13, valamint ezen túl még néhány eme címkével valamiért el nem látott cikk (5) – tehát összesen 18 – foglalkozott az orosz propaganda és dezinformáció kérdéskörével, míg
az ukránéval összesen csak egy, a háború legelejéről, ami sokkal rövidebben, de kitér az oroszokra is:
Mit olvassunk (és mit ne), ha érteni akarjuk, mi történik Ukrajnában?. Eme cikkben megjegyzik, hogy a nyugati sajtó ’erősen oroszellenes szemszögből közvetíti az eseményeket’, az ukrán féllel kapcsolatban meg főleg arra hívják fel a figyelmet, hogy az igyekszik megakadályozni az oroszok által terjesztett hamis híreket. Egy másik cikkben ugyanakkor elismerik, hogy „mindkét oldal dezinformál”, illetve hogy „nemcsak az orosz, de az ukrán hivatalos kommunikációt sem lehet kritika nélkül kezelni. Az elsődleges cél sokszor nem a tényszerű tájékoztatás, hanem az ellenállás tüzelése, az ellenség demoralizálása és a közvélemény szimpátiájának megnyerése.” Miközben leszögezik, hogy „az áldozattal érzett szimpátia nehezíti, hogy felismerjük az erről az oldalról érkező, nagyon gyakran az érzelmeinkre ható álhíreket,” ők maguk mégis ezek után az orosz propaganda vizsgálatának szentelték energiájukat, szinte kizárólagosan. Érdekesség, hogy a 47 idevágó cikkből további 25 magyar jobboldali politikusok háborús megszólalásait és a jobboldali magyar médiavilág háborús híradásait vizsgálta.