Így maradt el majdnem a forradalom

Nem sokon múlott, hogy nem maradt el a forradalom '48-ban. Százhetvenhárom év távlatából felsejlik egy másik forgatókönyv, amelynek néhány pillanatát, pardon, momentumát sikerült rekonstruálnunk, és most először közre is adjuk.
(...)

Lázas izgalommal gyülekezett a forradalmi ifjúság kedvenc romkávézójában azon az esős márciusi napon. Ez nem a Pilvax volt, az egy másik kávéház, itt az alternatív ifjúság vert tábort.
Borostás fiatal zökkent le egy kisebb társasághoz, és ki sem fújta magát, egyből átvette a szót:
– Nincs időnk várakozni, barátaim, az idő sürget, ki kell robbantani azt a revolúciót!
Szemüveges, hórihorgas figura emelkedett szólásra a túlvégen, de szinte egyszerre pisszegték le:
– Ne haragudj, te alkalmatlan vagy most erre, hadd gondolkozzunk mi! – a hórihorgas visszaült, és kényszeredetten mosolygott tovább.

Éles hangon ekkor egy fiatal nő is hozzászólt, aki kifejtette, hogy a forradalmat mindenképp előválasztás kell megelőzze. Ebből élénk disputa bontakozott ki, többen ugyanis felvetették, hogy

– Hölgyeim és uraim! Demokrata barátaim! Lássuk be, csak összefogással sikerülhet! – szónokolta egy éltesebb bariton az asztalfőn. Ő eddig a szivarfelhő homályába burkolózott, ám most izgatottan hajolt közelebb: 
– Be kell látni, nincs más út! Nézzétek, barátaim! Feleségemmel ezen dolgoztunk reggel, éjjel meg este – és ezzel szétterített az asztalon egy gyűrött kéziratot – Ez a Tizenkét Pont.

Ekkor újabb alak érkezett, és illedelmesen megtudakolta, leülhet-e. A legtöbben egyébként korábban ki nem állhatták, de most más idők jártak, mindenkire szükség volt, így nagy kegyesen szorítottak neki is helyet. A férfi lehuppant, akkurátusan kicsomagolta a magával hozott párizsis zsemlét, és falatozni kezdett. A társaság tüzetesen vizsgálta közben a középre kihajtogatott papírlapot, ízlelgették a Tizenkét Pontot. 
Néhány kérdésben nem mutatkozott egyetértés. A sajtó szabadságáról és a cenzúra eltörléséről szólt az első pont, és ez a borostás, izgága ifjúnak egyáltalán nem tetszett. Úgy érvelt, hogy

Hozzátette, hogy a renitens szerkesztőségeket meglátogató rohamcsapatok felállítását sem tartja elrugaszkodott ötletnek, de ebből tud engedni, ha úgy akarja a köz.
Az ötös pontnál, a nemzeti őrsereg ötleténél felnézett párizsis zsemléjéből az addig jóízűen eszegető alak, és halkan megkérdezte:
– Őrsereg helyett nem lehetne mondjuk gárda? – ám a társaság nem osztozott az elképzelésben.

A Nemzeti Bank ötlete sem nyerte el mindenki támogatását, egyesek bécsi bankot, mások egyenesen világbankot tartottak volna helyénvalónak. A korábban is hozzászóló fiatal nő pedig az euró bevezetése mellett érvelt.
Az utolsó pont is heves vitákat szült.

– vezette fel az elképzelést az ötletgazda, és bőszen magyarázta, hogy magától értetődően semmilyen más jog nem illetné az ott élőket, nem kell emiatt aggódni.
A borostás izgága ifjúnak ugyanakkor nem volt kifogása a választójog ellen, azzal a kitétellel, hogy ez esetben a román pártok támogatása szükségszerű, ezt kellene belefoglalni. A szemüveges, magas fickó megint hozzá akart szólni, de újfent lepisszegték, olyanokat mormolva, hogy alkalmatlan, illetve a mellette ülő odasziszegte azt is, hogy ásó. A hórihorgas erre elsápadt, és inkább csöndben maradt.

Később felmerült az is, hogy forradalmi intézkedésként Táncsicsot is szabadítsák ki budavári börtönéből, ám ekkor a kompánia középkorú hölgytagja közbeszúrta, hogy addig ezzel a kérdéssel nem szabad foglalkozni, amíg a budavári burzsoázia lakbérét nem rendezik. Utána jöhet Táncsics meg a vízözön.

Végül addig tanácskoztak, vitatkoztak, egyezkedtek a társaság tagja, mígnem úgy döntöttek, elvetik a pontokat, és helyette inkább aláírnak egy együttműködési nyilatkozatot; az sokkal tisztább ügy. Így is történt, majd mindenki vidáman, a jól végzett munka boldog fáradtságában tért haza.

Eközben mások, egy másik kávéházban más jövőt álmodtak. A többi pedig történelem.