Ám itt jön a fordulat és a dráma: a FreeSZFE kérésére a Partizán elállt a pénteki bemutatótól – erre persze jött a posztháború, az üzengetés: a FreeSZFE (mint később kiderült) állítása szerint végül csak a szereplők hozzájáruló nyilatkozatát akarja megvárni – és a film nem »betiltásra került«, ahogy a Partizán korábban fogalmazott.
Ez eddig teljesen oké (már a beharangozó kisfilmet megnézni is olyan kellemetlen izé-érzés volt - őszintén remélem, hogy a Főszerkesztő Úr nem kényszerít semmilyen eszközzel a végignézésére), de nagyon tetszett Gulyás Márton érzelmekkel túlfűtött, kicsit valószínűleg már túlgondolt kiakadása a Tumblr-en az ügy kapcsán (vö. porszívós vicc): »Míg a »legszemét-szarabbnak« gondolt NER-es vendégeink soha, semmilyen panasszal nem éltek az interjúikkal kapcsolatban, soha, semmilyen változtatási követeléssel, cenzúrával nem álltak elő az interjút követően, addig a nem-NER oldalról többedszerre futunk bele olyan helyzetekbe, hogy el sem hiszem: adásnapon lemondott interjú (nem váratlan élethelyzet, eü okok miatt, hanem mert teleszarta a gatyáját a közélettel kapcsolatban amúgy sarkos, éles megállapításokra bármikor kapható popcsillag) hogy a legjobbat ne is említsem, amikor a legutóbbi alanyom konkrétan meg akarja vágni a már saját igényei szerint (külső helyszínen, sminkese-fodrásza, amit akarsz, berendelve) készített interjúját (!).”