A baloldali sajtó ismét kiforgatta Orbán Viktor szavait
A HVG, a Telex és a 444.hu is „lehagyta” a miniszterelnök gondolatmenetének a végét.
Bolsevik módszereket lenget be a Momentum elnöke.
Kezdjük egy kis múltidézéssel, mondjuk 1943-ból: „A magyar nép túlnyomó többsége egyre élesebben követeli és ki is fogja vívni a szabad emberhez méltó életformát, a demokráciát. Azt az életformát, amely lehetővé teszi, hogy hazánk újra emelt fővel léphessen a szabad nemzetek sorába.”
Aztán jöjjön néhány erős mondat 1945-ből: „Követeljük, hogy az ország felépítésének meggyorsítása céljából kíméletlenül kobozzák el a nyilasok és fasiszták üzemeit. Baj lehet, ha a Magyar Kommunista Párt az összefogást úgy értelmezi, hogy teljesen uszályába kerüljön más pártoknak.”
S végül ugorjunk egy jó nagyot az időben, egészen 2021-ig: „Politikusok és oligarchák ülnek majd a vádlottak padján. Eddig az elszámoltatást azért nem lehetett megvalósítani, mert a két oldal paktumot kötött, kiegyezett egymással. Mi senkivel nem egyezünk ki. A bíróságok jogköreit kitágítjuk, lehetőséget adunk nekik, hogy az ügyészség megindítsa az eljárást bizonyos ügyekben. Satuba fogjuk a legfőbb ügyészt, ha nem hajlandó mozdulni. Ebben semmilyen politikai megrendelés nincsen. ”
Az első két idézet Rákosi Mátyástól, a harmadik a bolsevikok kérlelhetetlenségét, a demokratikus és jogállami kereteket szétfeszítő bosszúvágyát a jelek szerint megöröklő Fekete-Győr Andrástól származik.
A hangnem hasonló, a korszak és a körülmények nyilván egészen mások.
illetve a szuverenista gazdaságpolitikát megszokó, ám nem szívelő globális érdekkörök.
Ettől függetlenül nem lehet nem észrevenni azt a kvázimetamorfózist, amelyen a huszonegyedik századi, romlatlan, a digitális kort értő, a korábbi konfliktusokat meghaladó fiatalságot képviselő formációból egy fájdalmasan demagóg, bugyután agresszív csapat formálódott. Persze az első meghatározás is legfeljebb máz volt, afféle imázs, ahogy az upgrade-elt verzió sem feltétlenül tükrözi a valóságot. Legfeljebb annyira, amennyire hiteles havi 2,4 millás fizetésből előadni a csóró parizerevő kisembert – hogy egy másik harcimarcit se hagyjuk ki a képből.
A hárommillisre vágott szakállú csávó a mondandója alapján mindenesetre
De mi lehet az oka ennek a furcsa torzulásnak? S vajon egy jogvégzett politikus komolyan gondolja, hogy az általa démonizált vállalkozókat az esetleges kormányváltástól számított három napon belül előzetesbe küldi, noha ilyen tempót még a kommunisták sem diktáltak? Hogy egy demokratikusan megválasztott parlament által kinevezett tisztségviselőt nyíltan megfenyeget, hogy el lesz takarítva?
Fekete-Győr a 444-nek adott, diszkréten összekacsintós interjúban is kifejtette a szinte bevalottan koncepciósnak szánt pert, amely rögvest az ácsingózott hatalomátvétel első napjaiban megkezdődne. Hogyan is?
„A vádiratokat a választásig össze kell állítani, mivel a felcsúti pert a kormányzás első napjaiban el fogjuk indítani. Nem lesz idő arra, hogy felálljon a korrupcióellenes ügyészség, viszont a jövendőbeli munkatársaira számítani fogunk az előkészítő munkában” – részletezi lezseren a zseb-Robespierre. Vagyis ez afféle posztmodern népbíróság lenne, az igazságszolgáltatás közszolgáinak kikerülésével, ballib politikusok és eszmetársaik készítenék elő a papírokat, a kiszemelt áldozatokat pedig alighanem az egyes pártok mellett működő civil karhatalmisták vinnék az újhullámos koncepciós per helyszínére. Nagyon jogállami!
Jegyezzük meg:
Persze, hallottunk már ilyeneket, Gyurcsánytól, Jakabtól, Tordaitól is. Volt már lámpavasazás, földönfutózás meg minden. A helyzet most annyiban más, hogy Fegyőrék ezt konkrétan programba írták, amit egyenesen az „új rendszerváltásról” neveztek el.
A „szakma” részéről egyébként Fleck Zoltán jogszociológus hozta ehhez az alapozást, még tavaly nyáron, amikor azt állította: „Nagy valószínűséggel egy ’22-es ellenzéki győzelem után, időlegesen le kell mondanunk a jogállam tiszta érvényesüléséről. De ez soha nem volt másként rendszerváltáskor, nagy forradalmak után.”
Úgy tűnik, az összebútorozó ellenzék egyhatodának papírja van arról, hogy politikai érdekei mentén meghaladná a jogállami kereteket, adott esetben felülírná a törvényekel. Némi túlzással úgy, ahogy azt a negyvenes-ötvenes években tették.