„A Momentum nagyképű, önmagát már miniszterelnöknek képzelő elnökének minapi fenyegető kijelentése felvázolta az általa propagandistáknak tartott újságírók szomorú jövőjét. Ez azért érdemel különös figyelmet, mert balliberális politikus szájából hangzott el. Fekete-Győr újságírókat tiltana el a foglalkozásuk gyakorlásától, míg tanítómestere, Gyurcsány Ferenc a neki nem tetsző színházi vezetőket tenné földönfutókká.
Az 1994 végi önkormányzati választásokon robbant a bomba: a Pest megyei közgyűlésben többséget szerzett a jobboldal. Ez igen nagy fegyvertény volt a bevörösödött országban. Az eredményt sokan összefüggésbe hozták a PMH munkájával, szellemiségével. Az olvasók kétségbeesetten keresték a lapot, a Hírlapkiadó Rt. viszont egyre rosszabb eladási mutatókat és veszteségeket jelzett felénk. Az új megyei közgyűlés támogató nyilatkozatokkal állt mellénk, de látható volt, hogy hamarosan le kell húznunk a rolót.
1995 január 24-től lapunk már csak nyolc oldalon, a korábbi zöld helyett fekete fejléccel jelent meg. A címoldalon keretes szövegben tudattuk az olvasókkal, hogy a szerkesztőség minden dolgozója levelet kapott a Hírlapkiadó Rt. vezérigazgatójától, aki közölte velünk, hogy harminc napon belül megszünteti a munkaviszonyunkat. Egyidejűleg a Magyar Távirati Iroda is megszüntette a lapnak a hírszolgáltatást. Itt már a pénz beszélt, és a nyomda is csak készpénzes fizetés ellenében vállalta a nyomtatást. Csodákra számítani nem lehetett: csökkentett oldalszámú lapunk 1995. február 4-én jelent meg utoljára.
Ilyen módszerekkel dolgoztak a balliberális oldal politikusai, a sajtó szabadságának leghangosabb szószólói. Mondhatnánk, mindez régen volt, kit érdekel, hogy mi történt itt évtizedekkel ezelőtt?
Nos, mindazokat érdekli, akik nem szeretnék, ha mindez megismétlődne”.