A nyuszi, a farkasember meg a covid-okos olasz orvos

A fitos orrú, valószerűtlenül apró lányka nem bírta egészen elrejteni fintorát, ahogy a termetes nyúl udvariasan biccentett, és a korláton átlendülve beleereszkedett a sistergő, párafelhőt eregető jacuzziba. Fintora a leplezetlen undor kifejezésének adta át helyét, amikor az óriási állat szusszanva leült a buborékok közé, jóízűt sóhajtva tarkója mögé tett mellső lábakkal hátradőlt, majd a víz felszíne fölé emelte ázottan meglepően vékonyka hátsó lábait, és érdeklődve tanulmányozta hol egyiket, hol másikat.

– Kell egy kis mártózás, hamarosan ki sem látszom a melóból, érted! – bökte oda kedélyesen a nyúl, a lány pedig megborzongott. A mellette ülő, robusztus testalkatú, jó negyvenes férfi zökkentette ki, ahogy apró vállára tette széles kezét. 
– Ne csinálj már jelenetet – súgta oda a lánynak – tudtad, hogy jönni fog!
– Tudtam, persze – a kicsi nő erőszakkal elszakította tekintetét a terpeszkedő óriásnyúlról, megrázta a fejét, apró kontyából pajkosan kificcenő, vöröses fürjeiről vízcseppek freccsentek vissza a pezsgőfürdőbe – de az a sok szőr…

– békítgette a férfi, önkéntelenül saját, gyapjas mellkasára pillantva, összevonva amúgy is kissé összenőtt szemöldökét.
– De ő sosem jön be semmilyen vízbe! – replikázott a lányka, de észrevette ő is, amit a férfi nézett. Zavarában a két manógyereket kezdte bámulni, akik, fittyet hányva minden szabályra, fejest akartak ugrani a peremről a zubogó, negyvenfokos vízbe, de a vaskos párából hirtelen előbukkant egy manó-anya sziluettje, és hosszú, hegyes füleiknél fogva odébb ráncigálta a csemetéket.

A lányka próbálta könnyedén menteni a helyzetet.
– Lehetne másokra tekintettel is viselni a szőrt. Te sem jössz be olyankor a wellness-részlegre, amikor telihold van!
– Persze – húzta farkasvigyorra a száját a fickó – mert olyankor… hogy úgy mondjam, be kell szereznem a táplálékom! – a kicsi nő megborzongott. – de előtte én is megmártózom, sőt, úszok pár hosszt, elmegyek szaunázni és masszíroztatok is – tette hozzá a férfi – a nyúl meg pár hét múlva lejárja a lábát is, olyan sebességgel és annyi teherrel, amit te elképzelni se tudsz.
– Allergiás vagyok a nyulakra – szipogott dacosan a lány, és duzzogva csapkodta a vizet apró varázspálcájával.
– Ugyan! – nevetett atyáskodóan a férfi – akkor repkedsz be a fogakért az olyan gyerekekhez, akik nyuszit tartanak otthon? – aztán megesett a szíve a kis fogtündéren, aki újabb tortúraként élte át, amikor a nyúl hasra fordult, és hátsó felét fordította feléjük.
– Visszasírod te még a nyulat! – próbálta elterelni a lány gondolatait. Sikerült.

– Úristen, ne mondd nekem, hogy rosszabbak jönnek, mint az

– csapta össze apró kezeit.
– Ó, hát nézőpont kérdése, mi a rosszabb! – tudálékoskodott a farkasember. – A nigériai herceg se volt leányálom, de emlékszel, ég és föld volt a gyíkemberhez képest! Tényleg, vele mi van?
– A mai napig nem merek ismeretlen számot felvenni miatta! – dohogott a kicsi tündér – ráadásul rendszeresen visszajár ide, és úgy tesz, mintha tévedésből kosaraznám ki, le se bírom vakarni!
– Na igen, ezekhez képest egy orvos egész jó társaságnak tűnik, nem? – csapta le a labdát a fickó.
– Orvos? – kerekedett el a szeme a lánykának. – Olyat miért találnak ki maguknak az emberek, ami tényleg létezik?
– Ez az alak nem úgy orvos! – magyarázta a farkasember – inkább képzeld el úgy, mint…
– Azt hiszem, itt is van – vágta rá a nyúl, aki persze mindvégig hallgatózott; mindenesetre elcsendesedtek.

Egy fehér köpenyes figura bontakozott ki a párából, a pezsgőfürdő felé tartott. Udvariasan bólintott a bámulókra, mosolygott, és csak annyit mondott:
 – Buona sera! – vizslatta egy kicsit a vizet, majd kibújt köpenyéből, és csakhamar melléjük csobbant, széles, teátrális mozdulatokkal kérve helyet az ülőkéknél.
– Mondtam, hogy nem mindennapi! – a farkasember elégedetten szemlélte a lányka csodálkozását, majd kezet nyújtott az orvosnak.

– Üdvözlöm, farkasember vagyok, átváltozásban utazom. – paroláztak; a fogtündér és a húsvéti nyúl is kezet rázott vele.

Az új vendég hátravetette dús, göndör haját, és kissé maníros szerénykedéssel azt felelte:
– Sajnos, a differenza di te, Önökkel ellentétben nekem nincs nevem. Annyit tudok csak, hogy olasz orvos vagyok.
– Olasz orvosok léteznek. Akkor mit keres itt maga? – csattant fel a tündér.
– Én az az olasz orvos vagyok, mia cara, aki állítólag körlevélben küldött jótanácsokat a covid ellen. Olyanokat, hogyha nem száraz a köhögés, akkor az nem is korona, meg hogy ha meleg teát iszol, elpusztul a vírus. – kis hatásszünetet tartott.

húsz nyelvre fordították, igazi bestseller! A legkevesebb, hogy beengedtek ezzel ide, a képzelt lények klubjába, nem igaz! – az orvos diadalmasan nézett egyik vendégről a másikra.

Furcsamód az eddig hunytszemű magányába visszavonuló nyúl törte meg a csendet.

– Azért olyan nagyon ne rendezkedjen be uraságod – játékosan csobbantott mellső lábával. – Ha ekkora hülyeségeket kitalálnak, mint maga, hamar jön a váltás.

Nem is tudta, mennyire igaza lesz. És ekkor még csak 2020 február vége volt.