Kína összességében is egy súlycsoport az USA-val, de egyes területeken messze elöl jár
Lehet Kínát szankcionálni, de vissza fognak ütni, úgy, hogy az fájjon.
Shakespeare már nem kell, ahogy Mozart se, ellenben az irodalomszakok a klíma és a szegénység ügyével foglalkoznak – írja Heather Mac Donald. Az amerikai konzervatív szerző szerint a nyugati civilizáció alapjaival kezdenek szakítani az újbalos ideológia túszaivá vált egyetemek. Szemlénk!
Shakespeare-i tragédia az, ami a Univesity of California angolszakán zajlik – így kezdi Heather Mac Donald a Who Killed the Liberal Arts című publicisztikáját, ami nemrégiben jelent meg a PragerU oldalán.
Mac Donald annak kapcsán ragadott tollat, hogy a neves tengerentúli egyetemen ma már nem kell Shakespeare-t olvasnia annak, aki alapszakos diplomát szeretne szerezni angolból, annál többet kell azonban például a társadalmi nemek – genderek – tanulmányával vagy posztkoloniális tanulmányokkal foglalkoznia.
Heather Mac Donald szerint ez a gyakorlat egyáltalán nem csak a UCLA-re jellemző. „Ez a mozgalom be akarja szivárogtatni napjaink tudományának jellemzőit a bölcsészszakok tantervébe: a nárcizmust, az áldozatiság iránti rajongást, és a múlt lenyűgöző összetettségének identitásra és osztálypolitikára való egyszerűsítését” – írja Mac Donald. A szerző, aki néhány évvel ezelőtt a Mandinernek is interjút adott, úgy véli, hogy ezzel a változtatással
Ennek a hagyománynak a múlt géniuszának megismerésére irányuló örökös törekvés az alapja, valahogy úgy, ahogy Petrarca annak idején felfedezte Titus Livius munkásságát, ami végső soron a reneszánsz kezdetét jelentette – írja Mac Donald. Petrarca és a reneszánsz humanisták elszántan kutatták a múltból fennmaradt kéziratokat, a megszerzett tudást pedig az egyetemek terjesztették tovább a nyugati világban.
Mac Donald szerint ez a szellem mára már kiveszett. Felidézi, hogy
„Az a problémám a tantervvel, hogy fenntartja a fehér felsőbbrendűség és a rasszizmus premisszáit. Nincsenek nők, nincsenek színesbőrűek” – idézi az egyetemistát a szerző. A konzervatív író úgy véli, hogy ez nem egyedi eset, sőt: ma már ez a bölcsészek közötti domináns világnézet. „A hallgató az egyetemen tanult meg így gondolkodni” – írja.
Mac Donald felidézi: az amerikai irodalmi fakultások 2014-es éves találkozóján olyan kérdések kerültek a napirend legfontosabb pontjai közé, mint a szegénység, az éghajlat, az aktivizmus vagy éppen a faji jóvátétel. Az egyetlen apróság, ami elveszett a nagy pózolásban Heather Mac Donald szerint, az a tudás átadása és annak megszerzése.
Amerika alapító atyái
de ezeket az eredményeket alapvetően veszélyezteti, ha az emberek már nem ismerik ezeket a forrásokat.
Eliot, Bach és Van Dyck nem érdemelnek mást, mint hogy elmerüljünk a világukban, hiszen ők voltak azok, akik lehetővé tették, hogy eljussunk idáig – érvel Mac Donald. „A nárcisztikus tudós, aki vak a szépségre és a nemességre, mit sem tud erről. Ez elég baj. De megtagadni ezt a csodálatos tudást és bölcsességet a hallgatóktól? Ez Shakespeare-szintű tragédia” – zárja sorait Heather Mac Donald.
nyitókép: Szilágyi András/Mandiner