„Drámaian nő az erőszak az amerikai városokban” – Heather Mac Donald a Mandinernek

Valamelyik augusztusi hétvégén 44 lövöldözés volt Chicagóban. Ez csak egy normális hétvége arrafelé?

Chicagóban és már nagyvárosokban drámaian nőtt az erőszakos bűncselekmények száma azóta, hogy 2014-ben egy rendőr lelőtte a fekete Michael Brownt Fergusonban, mivel a rendőrség kihátrált a proaktív, megelőző jellegű tevékenységből. A rendőrség ezen visszavonulása és a bűncselekmények számának ebből fakadó növekedése az, amit Ferguson-hatásnak hívok.

Kilencszázzal több feketét öltek meg 2015-ben, mint az előző évben, amivel a feketék körében elkövetett gyilkosságok száma hétezerre nőtt, ami kétezerrel több, mint a fehér és hispán áldozatok száma együtt – annak ellenére, hogy a feketék csak az amerikaiak 13 százalékát teszik ki. A fekete áldozatokkal járó gyilkosságok elkövetői is szinte kivétel nélkül feketék az egész országban. Így a 44 lövöldözés Chicagóban teljesen átlagos a Ferguson utáni időkben.

Mi a chicagói átlag?

2016-ban 4300 embert lőttek le Chicagóban, szinte kétóránként egyet. Majdnem minden áldozat fekete volt. A rendőrség csak húsz embert lőtt le, mindannyian fel voltak fegyverezve és veszélyesek voltak. Ennyit arról, hogy a Black Lives Matter szerint ma a rendőrség jelenti a legnagyobb veszélyt a fiatal feketékre nézve. 2015 előtt alacsonyabb volt az erőszakos cselekmények száma Chicagóban, mivel az előző rendőrfőnök, Garry McCarthy idején a városi rendőrség sűrűn alkalmazta az utcai igazoltatás lehetőségét. Mostanra azonban az utcai igazoltatások száma 80 százalékkal esett vissza.

Heather Mac Donald

Magyar nézőpontból tekintve az utcai igazoltatások a rendőrségi munka teljesen normális, hétköznapi részét alkotják. Miért került az utcai igazoltatás gyakorlata a viták középpontjába az Egyesült Államokban?

Magyarországnak teljesen igaza van, amikor úgy gondolja, hogy az utcai igazoltatás nem csak normális, hanem alapvető része a rendőrség munkájának. Az utcai igazoltatás megelőző gyakorlat – magyarán az a lényege, hogy elejét vegye a bűncselekményeknek, semmint utólag reagáljon a rendőrség, mikor már megtörtént a baj, a 911-es vészhívásra. Az utcai igazoltatások gyakorlatában jól felhasználható egy rendőr megfigyelési képessége és a bűnözők viselkedéséről gyűjtött tapasztalata, így gyanús viselkedés esetén közbe tud lépni, még mielőtt megtörténik a baj. Az utcai igazoltatások gyakorlata azért megosztó, mert – mint a bűnüldözés minden fajtája – természetszerűen gyakoribb a kisebbségek által lakott környékeken, azon egyszerű oknál fogva, hogy az erőszakos bűncselekmények túlnyomó többségét ilyen környékeken követik el. New York városában például a feketék a felelősek a lövöldözések háromnegyedéért, holott csak a város lakosságának 23 százalékát adják. A feketék és a hispánok által elkövetett lövöldözések együtt a lövöldözések 98 százalékát teszik ki New Yorkban. A fehérek a város lakosainak 34 százalékát teszik ki, de csak a lövöldözések 2 százalékáért felelősek.

Ez a különbség abban is megmutatkozik, hogy amikor a rendőrséget lövöldözés miatt hívják ki, szinte mindig kisebbségek által lakott környékre hívják őket, az áldozatok is kisebbségiek, és az elkövetőről adott leírás is kisebbségi gyanúsítottról fog szólni – már ha bárki is hajlandó manapság együttműködni a rendőrséggel. Ezután ezen a környéken a rendőrök utcai igazoltatásokkal próbálják megzavarni a bűnbandákat és megelőzni a megtorló akciókat. A feketék egyébként csak 53 százalékban alanyai a New York-i utcai igazoltatásoknak, szóval igazából ahhoz képest, hogy mekkora százalékban felelősek az erőszakos bűncselekményekért, még kevesebbet igazoltatják őket annál, mint ami indokolt lenne (ráadásul ugyancsak aránytalanul magas számban felelősek a rablásokért is). A fehéreket 9 százalékos arányban igazoltatják az utcán, így az ő esetükben fordított arányokról beszélhetünk, mivel többet állítják meg őket, mint amekkora mértékben felelősek a bűncselekményekért. Persze amikor erre rámutatott az előző polgármester, Michael Bloomberg, akkor rasszizmussal gyanúsították.

Az amerikai baloldalon és az akadémiai szférában már teljesen bevett vélekedés, hogy a rendőrség rasszista. Ön ennek éppen az ellenkezőjét állítja. Mire alapozza álláspontját?

Ma a rendőrség tevékenysége adatvezérelt. Szinte minden rendőrségi egységet elért a Compstat-forradalom, amely a New York-i rendőrségnek köszönhetően terjedt el a kilencvenes években, Rudolph Giuliani polgármestersége idején. Ennek köszönhetően kimerítően elemezni tudják a bűncselekményekre vonatkozó adatokat órára lebontva, és felelősségre tudják vonni a rendőröket a hatáskörükbe tartozó ügyeket tekintve. A rendőri tevékenység tehát egyszerűen a bűnözést követi. Tekintve, hogy az Egyesült Államokban a bűnelkövetésben nagyfokú faji különbségek vannak, minden adatvezérelt bűnüldözés szükségszerűen oda vezet, hogy a rendőrségi tevékenység kisebbségi környékekre fog koncentrálni. Az ország 75 legnagyobb megyéjében, amelyekben a népesség nagy része él, a feketék az erőszakos bűncselekmények kétharmadát követik el, miközben csak a 75 megye népességének 15 százalékát teszik ki.

A rendőrségellenes aktivisták fő stratégiája az, hogy a rendőrség munkáját, főleg az utcai igazoltatásokat és a letartóztatásokat összehasonlítják a népességi arányokkal. Szóval, ha, ahogy említettem, New Yorkban a feketék a lakosságnak csak 23-át teszik ki, de 53 százalékban állítják meg őket a rendőrök, akkor az aktivisták és a sajtó ezt a rendőrségi rasszizmus elsődleges bizonyítékának kiáltja ki. Azonban, tekintve hogy a rendőrség munkája adatvezérelt, a megfelelő viszonyítási alap nem a népességarány, hanem a bűnelkövetési adatok. Még csak a rendőrök fegyverhasználata sem mutat faji előítéletet. Négy, 2016-ban megjelent tanulmány közül egy sem mutatott ki faji előítéletet sem a rendőri fegyverhasználatban, sem a feketék vagy fehérek elleni rendőri intézkedésekben. A rendőrök ott használnak fegyvert, ahol a legyakrabban találják szembe magukat felfegyverzett és ellenálló gyanúsítottakkal, ezek pedig a kisebbségi környékek.

A baloldal és az akadémiai szféra miért nem ismeri fel mindezt?

Az akadémiai szféra teljesen baloldali az Egyesült Államokban. És teljesen elkötelezte magát annak a faji viktimológiának, ami szerint a fehérek rasszizmusa a feketék legnagyobb problémája. A személyes viselkedés és a rossz egyéni döntések szerepének elismerése teljesen tabu. Olyan rossz döntésekre gondolok, mint az iskolából való kimaradás, gyermekvállalás házasságon kívül és a bűnözésbe való belekeveredés. Az akadémiai szféra elfordítja a fejét minderről és csak a fehér rasszizmus fantomára összpontosít.

Az ön könyvéből kiderül, hogy az Obama-kormány úgy próbálta szemmel tartani közelről a rendőrség munkáját, hogy hatalmas adminisztratív feladatokkal hátráltatta azt. Tudna erre példát mondani?

Barack Obama igazságügyi minisztériuma több beleegyezési rendelkezést vezetett be a rendőrségnél, mint bármelyik másik elnöki adminisztráció eddig. Ezeket a helyi kormányzat és a szövetségi kormány közt kötik, végrehajtásukhoz pedig szövetségi bíróság segítségét is igénybe lehet venni, amit általában egy erősen túlfizetett szövetségi megfigyelőre bíznak. Ezek a beleegyezési rendelkezések általában több száz oldalasak és speciális intézkedések százait tartalmazzák, amelyeket szó szerint követni kell, ha szeretnénk kikerülni a szövetségi megfigyelés alól.  A szövetségi megfigyelők felépítették a saját kis iparágukat, egy-egy ilyen szerződés ideje alatt több millió dollárt kereshetnek.

A végrehajtás irgalmatlan sok pénzbe kerül. Los Angeles háromszázmillió dollárt költött rá, hogy megfeleljen a rá vonatkozó rendelkezésnek, amelyet az az Eric Holder felügyelt, aki aztán Bill Clinton alatt helyettes államügyész lett. A rendőrségeken kénytelenek behívni az utcai szolgálatról a munkatársakat, hogy elvégezzék a papírmunkát, amelyekre drákói határidőket szabnak szövetségi szinten. Különösen aggódom a baltimore-i beleegyezési rendelkezés miatt, amelyet az Obama-adminisztráció utolsó napjaiban véglegesítettek, és amelyet sikertelenül próbált meg ideiglenesen felfüggeszteni annak felülvizsgálatáig a mostani államügyész, Jeff Sessions. Ez a rendelkezés ugyanis lényegében lehetetlenné teszi a rendőrök számára, hogy fenntartsák a közrendet – hogy eltakarítsák a gonosztevőket az utcasarkokról, vagy érvényt szerezzenek a törvényeknek. A Baltimore-ra vonatkozó rendelkezés szerint ugyanis a rendőrök csak úgy léphetnek közbe az ilyen alacsony szintű közrendi törvények esetében, ha valaki panaszt tesz és leírást ad a tettesről.

Más pontok elrendelik, hogy szükség van egy felügyelő személyre, aki jóváhagyja a rendőrök részéről a letartóztatást vagy idézést. Miközben egyébként azok, akik a leghangosabban kiállnak a rendőrök mellett, hogy azok rendet tehessenek a drogdílerek és az erőszakos fiatalok gyülekezőhelyein, a kisebbségek által lakott környékek törvénykövető, kisebbségi lakosai. Ezek a jóravaló polgárok pontosan értik, hogy a kisebb rendetlenkedések súlyosabb bűncselekményekhez vezethetnek és aláássák a közbiztonságot. Baltimore-ban ma annyi a gyilkosság, mint a város történetében még soha, ami még veszélyesebbé teszi  a beleegyezési rendelkezést.

Csökkentette a rendőrség munkájának hatékonyságát az ellene irányuló, növekvő gyűlölet?

Egyértelműen. A rendőrök ahelyett, hogy proaktívan dolgoznának, inkább csak várnak a következő 911-es rablásos hívásra. Semmi nem kötelezi őket arra, hogy megelőző tevékenységet folytassanak – például hogy kikérdezzenek valakit, aki egy ismert drogos sarkon ácsorog éjjel kettőkor, derékpántját felkapva, mintha fegyvere lenne. Ami törvényileg kötelező, az a 911-es hívásokra való reagálás, amire továbbra is gyorsan válaszolnak a rendőrök.

Azonban a rendőrök azt mondogatják maguknak: hülye leszek kiautózni az utcára és megállítani valakit,

Egy nemrég készült Pew-felmérésben a rendőrök 72 százaléka nyilatkozta azt, hogy kevésbé hajlandó részt venni utcai igazoltatásokban és vele járóan a gyanús személyek kérdőre vonásában. 86 százalékuk szerint ma nehezebb a rendőri munka, köszönhetően annak a Black Lives Matter-féle figyelemnek, amely néhány olyan esetre irányult, amiben gyanús feketéket lőttek le. 2015-ben a halállal végződő rendőri fegyverhasználat áldozatainak 50 százaléka fehér volt, s csak 26 százalék volt fekete. Arról sosem szerezhetünk tudomást, ha épp fehér áldozata van egy rendőri intézkedésnek, ami lövöldözésben végződik, mivel a média kizárólag a feketékre koncentrál. A feketék 26 százalékos arányszáma pedig kevesebb, mint amelyet a bűnelkövetési számok alapján várhatnánk. Az előző évtizedben a rendőrgyilkosok 42 százaléka volt fekete férfi, miközben csak az ország népességének 6 százalékát teszik ki. Egy rendőrnek 18-szor nagyobb esélye van arra, hogy megöli egy fekete férfi, mint egy fegyvertelen, fekete férfinek arra, hogy megöli egy rendőr.

Önt nem rasszistázták még le?

Dehogynem; aki rámutat a feketék törvényszegéseivel kapcsolatos tényekre, az rasszista. Úgy látszik, az nem számít, hogy a feketéknek hatszor akkora esélye van gyilkosság áldozatává válni, mint a fehéreknek és hispánoknak együtt, mivel az elkövetők is feketék. És az sem számít, hogy a rossz környékeken lakó, törvénytisztelő feketék igénylik a rendőri jelenlétet, védelmet; és hiába könyörögnek, hogy a rendőrség távolítsa el a törvényszegő fiatalokat a bérházak auláiból, a drogdílereket a sarkokról. 

Mi a feketék körében oly magas bűnelkövetési arányok valódi oka?

A családok szétesése. A fekete gyermekek 72 százaléka házasságon kívül születik, a belvárosokban azonban ez a szám 85-90 százalék. Ez társadalmi katasztrófa.

Hogyan vezet a bűnözés elharapódzásához az egyszülős családmodell?

A belvárosi gyermekvállalás jellemzője az, hogy az anyáknak több férfitől is vannak gyermekeik, és a férfiaknak is vannak gyermekeik több nőtől. Még ha egy ilyen apa hajlana is arra, hogy annak ellenére, hogy nincs jelen a család életében, valamiképp részt vegyen a gyereke nevelésében, a családi kapcsolatok összetettsége miatt ez mégis lehetetlen. Gyermeket nevelni egyedülálló anyaként pedig nagyon nehéz. A szakirodalomból egyértelműen kitűnik, hogy

nagyobb esélyük van tizenéves korukban a teherbe esésre, nagyobb a veszélye náluk a mentális problémáknak, és persze a szegénység is jobban fenyegeti őket, legalábbis következményként biztosan.

Nem jelentkezik a rendőrségi munka ellehetetlenítésének hatása abban, hogy mondjuk nem választják újra a polgármestereket?

A növekvő bűnözésnek számítania kellene a választásokkor. New York polgármestere, Bill de Blasio például politikai hasznot húz abból, hogy számos egykori rossz környék dzsentrifikálódik, s így változik az ott lakó népesség arculata is. A dzsentrifikáció oka azonban éppen az a megelőző rendőrségi munka, amelyet de Blasio hevesen kritizált, amikor a polgármesterségért kampányolt. Ha azonban a bűnözés újra erőre kapna, veszélybe kerülne az újraválasztása. Donald Trump nagyon helyesen próbálta ráirányítani a figyelmet arra, hogy az amerikai városokban növekszik a bűnözés, amiért azonnal lerasszistázták – ez azért bizarr, mert épp arra próbálta felhívni a figyelmet, hogy mindennek elsősorban a feketék az áldozatai. Obama rutinszerűen tagadta a bűnözés növekedését, mivel nem akarta elismerni, hogy ez a Black Lives Matter-mozgalom káros hatása. 

Jelenet a charlottesville-i zavargásokból

Charlottesville után megint előtérbe kerültek Amerikában a faji problémák. A baloldal szerint az igazi veszélyt a fehér felsőbbrendűség és az alt-right jelenti, a jobboldal szerint viszont a radikális baloldal feltörése a problematikus. Ön mit gondol?

Heather Heyer meggyilkolása Charlottesville-ben egy neonáci tüntetésen megdöbbentő veszteséget jelent. Ugyanakkor a szélsőbal sokkal több erőszakot alkalmaz, még ha általában ez nem is kerül emberéletekbe. A Black Lives Matter tevékenysége ráadásul inspirációt jelentett rendőrök meggyilkolásához is. Visszafogott számítás szerint 2014 decemberében két New York-i, 2016 júliusában öt dallasi és három Baton Rouge-i rendőr életébe került ez, végül 2017 júliusában még egy New York-i rendőr esett áldozatul a rendőrségellenes uszításnak. 2016-ban országosan 53 százalékkal nőtt a rendőrgyilkosságok száma, amiben szerepet játszik a politikailag gerjesztett rendőrutálat is.

ami szüntelenül azt harsogja, hogy a fehérek rasszisták, valamint jogtalan haszonélvezői a „fehér privilégiumoknak”, egyben felelősek minden gonoszért és egyenlőtlenségért a világon. Néhány fehér aztán felhúzza magát a folyamatos ideológiai támadás miatt, és azt mondja: ha mindenki más identitáspolitikát folytat, nos, akkor mi is ezt fogjuk tenni. Ha viszont az olyan kékgalléros munkahelyekre látogat, mint a rendőrségek, azt fogja látni, hogy csak annyit akar mindenki, hogy hagyják őt békén, és a francot sem érdekel, ki milyen fajhoz tartozik. Ami számít, az a kollegialitás. Az antifasiszta baloldal viszont óriási veszélyt jelent a békére. Sokkal többen vannak, mint az alt-right, az alt-right ráadásul nem hisz az erőszakban, az antifa-mozgalom viszont igen.

Ha jól értettem a kötetében írtakat, az akadémiai kriminológusok és szociológusok imádják Foucault-t és Derridát, s mindenért a „rendszert” hibáztatják, ami egy posztmodern intellektuális divat. Lehet ennek negatív következménye a mindennapokban, a rendőrség életében?

A kriminológia tudománya, akárcsak az egész akadémiai szféra, nagyon balos. Tulajdonképpen az akadémiai kriminológusok elutasítják a személyes felelősség elképzelését. Nemrég jelent meg egy nagyon jó könyv a kriminológia politikájáról Matt deLisi és John Paul Wright tollából, akik maguk is kriminológusok. Ironikus, hogy a Derrida- és Paul de Man-féle dekonstrukció eredetileg azt vallotta, hogy nincs olyan, hogy emberi alany; mind csak nyelvészeti szóképek vagyunk. Így az identitáspolitikák igazából a dekonstrukció ellentetjei, mivel az ént helyezik minden politika középpontjába – az én, amit leegyszerűsítő módon úgy definiálnak, mint ivarmirigyek és melanin.

A baloldali aktivisták szeretnék elérni, hogy csökkenjenek a kisebb súlyú bűncselekményekért kirótt börtönbüntetések. Mi ezzel a probléma?

Ma sem küldenek senkit börtönbe azért, mert elszívott egy füves cigit. Az igazságszolgáltatási rendszer mindent megtesz, hogy az elítéltek elkerüljék a börtönt. A legtöbb bűncselekmény elkövetőjét elengedik vagy próbaidőre bocsátják. Csak az erőszakos bűncselekmények 3 százaléka és a magántulajdon elleni bűncselekmények végződnek börtönnel. A valamilyen erőszakos tettekért elkapott bűnözők túlnyomó többsége hosszú elkövető múlttal rendelkezik, és még így is kiengedik őket a büntetésük lejárta előtt; vagy épp nagyon rövid börtönbüntetéseket kapnak, ha egyáltalán börtönbe küldik őket. Szóval egyáltalán nincs arról szó, hogy a nem súlyos bűncselekményekért hosszú büntetéseket rónának ki, amelyeket csökkenteni kellene.

Mi várható a jövőben? Kapcsolatba kerülhet az akadémiai szféra a valósággal?

Az akadémiai szféra reménytelen. Fogalmam sincs, mi változtathatná meg. Az olyan újságírók, mint én, évtizedek óta próbálják elérni, hogy szorosabb kapcsolatba kerüljön a valósággal, a legkisebb eredmény nélkül.

amelyet ön említett. Az viszont számít, hogy többé nem olyan elnök lakik a Fehér Házban, aki a Black Lives Matter mitológiáját terjeszti és rendszeresen hangoztatja azt a hazugságot, hogy az igazságszolgáltatás rasszista, mint ahogy Barack Obama tette. 

Visszaszerezheti a rendőrség a neki járó tiszteletet?

Hosszú időbe fog telni, ha valaha elérjük egyáltalán, hogy megszűnjenek a rendőrségről szóló hazugságok hatásai. A közvélemény, az elitet leszámítva, éppenséggel támogatja a rendőrséget. Viszont a közvéleménynek nincs hatalma abban a közegben, amelyben a rendőrök dolgoznak. Ezt a környezetet ugyanis, főleg a belvárosokban a bűnöző bandák, illetve a politika és a média rendőrségellenessége határozza meg. Ha a bűnözés növekedne a fehérek lakta környékeken is, na az megváltoztatná az uralkodó narratívát.

Eddig a mostani bűnözési csúcs áldozatai nagyrészt feketék voltak. Az erőszakos bűnözés azonban már megjelent Chicago belvárosában is. Ha ez máshol is megtörténik, lehet, hogy lesz változás. A média a társadalmi igazságosság harcosaként tekint magára. Ugyanakkor nem érdeklik a fekete életek, csak akkor, ha rendőr oltja ki azokat. A bűnözés előző két évben tapasztalt növekedésére nem figyelt a média, mivel nem voltak érintettek fehérek. Ha az előző évben 4300 fehéret lőttek volna le Chicagóban, kitört volna a forradalom. De mivel az elkövetők és az áldozatok is feketék voltak, mindenki elfordítja a fejét. A rendőrök nap mint nap megtapasztalják a gyűlöletet és ellenállást, ami feléjük irányul az utcákon, ahol próbálnak rendet tartani, s ez a Black Lives Matternek, valamint az azt támogató médiának és politikusoknak köszönhető. Egy chicagói rendőr azt mondta nekem: „sosem találkoztam olyan gyűlölettel az előző 19 évben, mint most, gyakorlatilag most nem tudom végezni a munkámat.”