A tűrőképesség határán állunk

„Kaptam egy e-mailt az Emberi Méltóság Központ (EMK) vezetőjétől, aki arról tájékoztatott, hogy az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalához kapcsolódó SOGI (Sexual Orientation and Gender Identity) szakértő kérdések hosszú sorára várja a választ civil szervezetektől, szakértőktől és akár kormányoktól is a nemzetközi helyzet felmérése érdekében. A kérdőíven olyan kérdések szerepelnek, hogy kik azok, akik szembeszállnak a genderideo­lógiával vagy a lelkiismereti szabadság nevében akadályozzák a szexuális jogok érvényesítésének előmozdítását.

Elszomorodtam és elgondolkodtam. Hát mit kell még eltűrnünk? Meddig lehet süllyedni? S persze arra is gondoltam, hogy mit lehetne s mit kellene tenni. Hiszen Bethlen Gábor erdélyi fejedelem mondása szerint nem lehet mindig megtenni azt, amit meg kellene, de mindig meg kell tenni azt, amit meg lehet. Ébresztő! Meg kell tenni mindent, amíg nem lesz késő! Amíg lehet!

Szóval készül egy újabb lista (feketelista!) azokról, akik a családot védik. Akik úgy gondolják, hogy a házasság egy férfi és egy nő szerelmi kapcsolata, egysége, s a gender fogalma alatt férfiakat és nőket értenek, azaz nem a társadalmi nemek sokszínűsége jut az eszükbe.

Most akkor féljek a listázástól, attól, hogy én is felkerülhetek erre a feketelistára? S aztán bármikor megkapjam bárkitől a homofób minősítést? Hogyan juthattunk el idáig? Hogyan lett a valamikor keresztény európai közösségből egy más vallásoknak és ideológiáknak behódoló, meghunyászkodó, tehetetlen, gyáva népesség?”