Ismét kidobták a Hír TV-t és a Magyar Nemzetet Magyar Péter rendezvényéről
Országjárásának következő állomásán szerették volna kérdezni a Tisza-vezért.
Jókai élt, él és élni fog, tovább, mint azt a marxizmus neveltjei gondolják.
„Jó lenne, ha a nemzeti konzervatív tábor új nevet találna a kötelező olvasmányokra. A NAT logikája is ezt kívánná. A rosszízű »kötelező« szó lehet annyira riasztó, hogy ezáltal sikerült a HVG-nek – és társlapjainak – méreggel átitatott, óriási habot verni a semmiből.
Amikor fölhívták a figyelmemet, hogy az internet Tóth Krisztina nevétől zeng, azt gondoltam, páratlanul sikeres önreklámról van szó: hiszen azok is emlegették, akik soha egyetlen sorát sem olvasták. A Könyves Magazinban megjelent interjú azonban nem több odavetett magánvéleménynél. Provokáció a HVG jóvoltából lett belőle, ami a már folyamatban lévő választási harcuk része. Szeretnek halászni a zavarosban. A költőnő vagy nagyon régen olvasta Az arany embert, vagy csak valamelyik – esetleg tankönyvi – összefoglalását ismeri, ami tapasztalataim szerint egyetemi vizsgákon elég szokott lenni.
Jókai élt, él és élni fog. Tovább, mint azt a marxizmus neveltjei gondolják. Világunk – mesterségesen előidézett – zűrzavarához tartozik, hogy Tóth Krisztina (az említett interjú szerint) Sofi Oksanen olvasásakor észre sem vette egyértelmű nemzeti elkötelezettségét.
Észtül ír azokról az észtekről, akik kiszabadították hazájukat a szovjet rabszolgaságból, megőrizték nyelvüket, hagyományaikat, utálják a »műanyag kultúrát«, de sikeresek a digitalizációban. Fölépítették az EU talán legsikeresebb kisországát. Az arany ember azzal kezdődik, hogy az Oszmán Birodalomból már nem várostromlók, hanem kereskedőhajók jönnek. Hozzák a jövedelmező balkáni üzleteket, velük azt a hasznot, amiből majd a Lánchíd épül. És viszik a korábban eladhatatlan gabonát a fizető piacokra, amiből gazdag kereskedővárossá épül ki Komárom. Vezető szerepétől csak II. József intézkedése fosztja meg, amikor Budára és Pestre helyezi az ország közigazgatási központját.
Így Jókai nemzedéke által ott teljesedhet ki a reformkor sokoldalú építőmunkája. A regény legtöbb szereplője nem magyar nemzetiségűnek született.
Timár Mihály szerb kereskedő alkalmazottjából válik magyar vállalkozóvá, aki aztán ellenmondásos helyzetekben kétes döntéseket is hoz. Pedig jó ember, minden tőle tellőt megtesz mások (főleg Timea) boldogságáért. És igaz keresztényként vállalja a megtérő, a bűnbánó, a vezeklő szerepét. Talán emiatt akarják eltüntetni az iskolákból. A kertészkedésbe szerelmes, építeni akaró Jókaival hogyan érthetnének egyet azok a hatalomvágyók, akik mindent lerombolnának, ami az elmúlt tíz évben épült? Mert az nem az övék, nem gyakorolnak minden fölött teljhatalmat. Ellenükben védjük – Jókaival együtt – a sokszínű nemzeti hagyományt, a magyar és európai kultúra értékrendjét”.