A brexit egyedi recept volt

„Pontos statisztikák még nincsenek, de arra még a brexit legelkötelezettebb támogatói sem számíthattak, hogy ilyen rövid időn belül bármilyen pozitív hatás érvényesülhetne – különösen nem a rekord gazdasági visszaesést okozó Covid-járvány idején.

Az is igaz, hogy nőttek az exportőrök és importőrök adminisztratív terhei, de az, hogy a megállapodás ennyire az utolsó pillanatban született meg, és így az új szabályokra való felkészülésre nem maradt elég idő, nem kizárólag a londoni kormányzat felelőssége. Az Európai Unió tárgyalóküldöttségének hozzáállása és egyes politikusainak megnyilvánulásai a tárgyalási folyamat során mindvégig azt a benyomást keltették, mintha Brüsszel nem mindkét félnek optimális kompromisszumot akarna elérni, hanem inkább elrettentő példát kívánna statuálni az esetleges kilépést fontolgató tagállamoknak.

Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy a brit kilépést nem elsősorban a gazdasági integrációval szembeni kritikák vezérelték. A brexitre szavazók közül sokan az unión belüli szabad munkaerő-áramlást okolták saját munkanélküliségük vagy éppen alacsony bérük miatt, mások attól tartottak, hogy ha valamelyik uniós tagállam állampolgárságot ad a 2015 óta érkezett több millió bevándorlónak, azok tömegesen a szigetországban próbálnának letelepedni. De sokan voltak azok is, akiknek a teljes körű szuverenitás visszaszerzése volt az elsődleges cél.

Ha a brexit példája nem is realitás Magyarországnak, az unión belül átveheti az Egyesült Királyság szerepét abban, hogy az oly sokszor emlegetett fékek és egyensúlyok jegyében korlátozza a föderalista törekvéseket, és a politikai unió erőltetése helyett megpróbálja visszaterelni a szövetséget az eredeti gazdasági együttműködés irányába. A közös vakcinabeszerzés kudarca után erre most több tagállam is fogékonyabb lehet.

Sőt egy pusztán gazdasági integrációra alapozott Európai Unióba egyszer még akár az Egyesült Királyság is visszaléphetne”.