Jelen pillanatban nem látunk lehetőséget a konkrét ügy megoldásában való szerepvállalásra, ugyanakkor igyekszünk tovább tájékozódni a körülményekről, és saját történetünk fényében morális kötelességünknek tartjuk az előző évtizedek Színház- és Filmművészeti Egyeteméhez hasonlóan kizsigerelt és magára maradt állami fenntartású intézményekkel való párbeszéd kezdeményezését.
A magyarországi művészetoktatás autonómiájának helyreállításához elengedhetetlen, hogy az atomizált alkotótársadalom sorsára hagyott közösségei egymásra találjanak és együttműködjenek”.