Oltomiglan, oltodiglan

Egy csapat jól öltözött úriember lohol a párhuzamos mozgólépcsőkön lefelé, alant már fülsértően pittyeg az indulásra készülő metró. „Jegyeket, bérleteket!” – az ellenőrök igen lassan észlelik, hogy akció van, két rohanó alaknak már csak a hátát éri a kérdés, a harmadik csak odamordul, hogy most nem ér rá, siet, a negyedik tárcáját villantja, de nem látni jól, mit is mutat, mire tovarobog. A metróvezető integet, hogy siessenek, és valóban, el is érik a kocsikat, mielőtt rájuk csukódna az ajtó. Az ellenőrök meg csóválják a fejüket – de hát csak van jegyük vagy bérletük, nem úgy néztek ki, mint a bliccelők.

Nem bonyolult allegória:

az induló metrókocsi, amit mindenáron el akarnak érni, pedig nem más, mint az óriási pénz, amit több milliárd ember beoltásán lehet kaszálni (a vezető meg mondjuk a kormány, pontosabban a kormányok).

A Pfizer/BionTech, a Modena, az AstraZeneca/Oxford, a Szputnyik és a Sinopharm is ugyanarra a metróra akar felszállni (a Pasteur Intézet emberkéje még a buszt sem érte el, ami a metróhoz vitte volna, ezért inkább otthon maradt) – a következő járat, amit kényelmesen, utazási jogosultságukat igazolva elérnének, már értelemszerűen késő lenne.

A kormányoknak érdeke lenne, hogy a lakosság minél nagyobb része mielőbb védettséget szerezzen, hogy végre talpra állhasson a gazdaság, és ne bukjanak meg.

Bárki bármit gondol, valószínűleg nincs olyan kormány a földön, talán még az észak-koreai sem, amelyik tömegesen mérget merne beadni a lakosságnak. Ahogy olyan vakcinagyártó sincs, amelyik el merne adni olyat, amelyik esetében akár csak ennek gyanúja felmerül, hiszen azzal vezérigazgatótól takarítóig mehetne a Nemzetközi Büntetőbíróságra, vállalatostul, forgalmazóstul, már ha demokratikusabb országban élnek az érintettek; ha nem, akkor pedig csak csendben kiugranának az ablakon.

Még egymást sem kezdték el fúrni a sajtóban, részint, mert a jelenlegi keresletet sem tudják kielégíteni, azaz nincs miért, meghagyták azt a politikának,

és melyikben való bizalmat ássa alá – Bede ezt jól látta, noha persze az csúsztatás, hogy a kormány a „brüsszeli” vakcinák ellen szólalt volna fel, ellenkezőleg, éppen azok lassú beszerzését kritizálta, miközben néhány EU-n kívüli ország beelőzte a nagy közbeszerzési mamutként működő uniós procedúrát.

És közben minden szem az ellenőrökre szegeződik, akik közül az egyik tényleg csak annyit néz meg, hogy valami papírt villantott-e a kedves utas, mint tette azt a Szputnyik és a Pfizer, ami lehetett bérlet, de lehetett a legutóbbi vásárlás blokkja; esetleg semmit, mint megint mások. Miközben valószínűleg egyik mellékhatása sem lehet olyan rossz, mint megbetegedni a koronavírustól.

Ha a jelenlegi számokat nézzük, kiindulva abból, hogy a Pfizer év végéig (!) tud leszállítani annyi oltóanyagot az uniós szerződések értelmében Magyarországra, hogy a lakosság egyharmadát (!) be lehessen vele oltani, az a legoptimistább forgatókönyvvel (2022-re felpörög a gyártás és sikerül az év végére mindenkit beoltani, nem mutálódik annyit a vírus, hogy ne hassanak rá az engedélyezett vakcinák, stb.) napi száz elhunyttal számolva 50-70 ezer halottat jelentene, közben ki tudja, hány ember maradna tartósan beteg a szövődményektől, s mindezt úgy, hogy tartjuk a jelenlegi lezárási szintet,

Az utóbbi forgatókönyvhöz persze nem kell semmit tenni, csak folytatni, ahogy eddig a bizalmatlanság erősítését a nem Brüsszelen keresztül érkező vakcinák kapcsán, addig is minden nap elhuny száz, „többségében idős, krónikus beteg” polgártársunk, meg néhány harmincas-negyvenes, újabb étteremre, kocsmára kerül ki az „eladó” tábla, újabb száz család éleszti fel a csekkekkel való sakkozás utóbbi időkben sokak által elfeledett hagyományát.

Ennél pedig tényleg bármelyik vakcina jobb. Akkor is, ha utána az ember egy napig émelyeg, vagy bepirosodik a bőre az oltás helyén. 

Vagy ha innentől kezdve lehallgatja Bill Gates és a gyíkemberek.